Aki allergiás, ne menjen a Balatonhoz nyaralni! – közli a fül-orr-gégész, amikor bevallom, hogy éppen a Balatonhoz készülök. Bölcs tanács, de végül csak receptet kérek tőle a pollenallergia elleni orrsprayhez, útvonal-újratervezést nem. Ám sebaj, ez utóbbit kéretlenül is elvégzi a rádióban nyilatkozó allergológus, aki a parlagfűtől szenvedőknek gyógyszeres kezelést vagy külföldi utat ajánl. (Ezt az „akinek nem tetszik, menjen máshová” üzenetet mintha már hallottam volna.) Mindkét ajánlás sokatmondó, nézzük csak:

FOTÓ: REVICZKY ZSOLT

1. Miért is menjünk külföldre? Mert Magyarország sajnos nemcsak az unortodox gazdaságpolitika, hanem a parlagfűültetvények oázisa is Európában. A parlagfű kiirtására tett eddigi kísérletek talán túlzottan maradiak (lásd: ortodoxok) voltak, mindenesetre kudarcot vallottak. Pedig bedobtak itt már mindent. Büntették a parlagfüves területek gazdáit – hiába. Jutalmazták a parlagfű kiirtását – hiába. Közmunkások hadseregeit küldték harcba a parlagfű ellen – hiába. Mostanság (tiszta akciófilm) helikopterekről derítik fel a parlagfű lopakodását – hiába. Csak azt nem árulta még el egyetlen illetékes: mi az, amit Magyarország pollenügyileg nem tud, az európai államok döntő többsége viszont igen?

2. Tényleg fontos a gyógyszeres kezelés, de miért kell ezt még mindig ajánlgatni? A nyaranta folyamatosan tüsszögő, orrot fújó ismerősök sokaságát elnézve persze gyorsan választ kapok: a rekordszámú hazai allergiás közül rekordszámú mazochista nem kezeli a pollenallergiáját. Most, hogy Magyarország egyes részein már a vörös riasztást is kiadták, és néhány napon belül tetőzik a parlagfű pollenkoncentrációja, legfeljebb még több papír zsebkendőt (és ilyenkor hatástalan orrcseppet) vesznek.

S ez már lényeges kérdéseket is felvet. Ha már Magyarország megszerezte a kétes értékű európai pollenbajnok címet, illene élen járnia a betegtájékoztatásban is. A helyzet azonban mást mutat. Amikor megkérdezem kitartóan prüszkölő ismerőseimet, hogy nem jutott-e még eszükbe a tünetek megszüntetése, vagy fogalmuk sincs, mit kellene tenniük, vagy előveszik a jól ismert „nem fogom gyógyszerekkel tömni magamat” érvelést. Hasonló állapotok uralkodnak az internetes fórumokon és a közösségi oldalakon is, ahol szinte csak az „elegem van már az allergiából” és a „nem bírom tovább” típusú panaszokat lehet olvasni.

Akkor most betegtájékoztassunk két mondatban! Napi egy – megfelelően kiválasztott – tabletta, szükség esetén orrspray-vel párosítva, és már mehetünk is a Balatonhoz, akár a parlagfűszezon kellős közepén (így tettem én is, a tüsszentések száma: nulla). A kezeletlen allergia pedig idővel súlyosabb gondokhoz (például asztmához) vezethet. Már csak halkan teszem hozzá, hogy az egészségügyi hatóságok nem csupán az allergia hatékony kezeléséről szóló tájékoztatást nem túlozták el – nem verték nagydobra azt sem, hogy a magyar népbetegségnek számító allergia kezelésére szolgáló gyógyszerek (antihisztaminok) ártámogatását fokozatosan megszüntették.

Az enyhülést hozó szerekhez ma már csak teljes áron vagy minimális támogatással lehet hozzájutni. A napokban hagytam ott közel ötezer forintot a patikában, ezzel egy hónapig tudom felvértezni magam a pollenek támadása ellen. Nem mintha lenne választásom: e nélkül néhány óra alatt feladnám. Ja igen. Vagy kiszaladnék a reptérre, aztán irány a nagyvilág!