Szabó Máté, az alapvető jogok hazai biztosa ennél jóval kevesebbért is tollat ragad, hogy ostorozza a BKV ellenőreinek aránytalan erejű fellépését. Igaza van. 320 forintért senkit sem lehet porig alázni, fenyegetni, lökdösni, rugdosni. Ennél kevesebbért se. De alig halkul az ombudsman kavarta lelkiismereti porfelhő, már érkezik a Budapesti Közlekedési Központ válasza: szó sincs törvényszegésről, fellépésük éppen hogy jogos.

A tisztességesen fizető fővárosiak joggal várják el tőlük, hogy a többieken is behajtsák a pénzt. Mert enélkül kínos lúzerérzet keríti hatalmába a bérleteseket. S az sem jogos, hogy a cégtől mindenki elvárja, hogy magas színvonalon teljesítsen, ám a szolgáltatás ellenértékét nem fizetik ki. (Csak csendesen jegyeznénk meg, hogy az állam sem.) A pénzügyileg meglehetősen ingatag cég az elmúlt tíz évben 33 milliárd forint hiányt könyvelhetett el a bliccelők miatt. Holott lenne hová tenni a pénzt. Igazuk van.

Abban is, hogy a BKV-ellenőrt se lehet verni, nem lehet a kapaszkodó kar ötvenes bicepszét a jegyeket kérő negyvenes női arc előtt táncoltatva azt kérdezni: biztos vagy benne? (Már nem biztos benne.) Nem lehet otthon a gyereknek azt mondani: csak akkor lyukassz, ha jön az ellenőr. Mert mindenért fizetni kell. A BKV-nak is. Egy évtizeddel ezelőtt ez még nem volt kérdés. Akkor is lógtak persze, de nem ennyien, és nem ilyen szemérmetlenül. Akit elkaptak, morogva ugyan, de fizette a büntetést.

A többség bérletet vett. Mert ez volt a dolgok rendje. Azután jött Szalainé a milliós végkielégítéssel, Hagyó Miklós a pénzzel kitömött nokiásdobozokkal, Kocsis István a repiszivarokkal, Várszegi Gyula cégvezetőknek szétosztott 50 milliós jutalommal. Minden egyes tétellel zsugorodott a hitelesség. Míg végül alig maradt valami abból az erkölcsi alapból, ami alapján szélesvásznú mellénnyel követelhetnék, hogy fizessünk. Kinek? Miért?

Az öreg buszok, a füstölő metró, a légkondi hiánya – mind csak magyarázat, nem ok. Sántít az árra való hivatkozás is. Mert nekünk ugyan hatszor annyi ideig kell dolgoznunk egy menetjegy áráért, mint például a Los Angelesben élőknek, de ott ugye a benzin is feleannyiba kerül, mint itt. A válság itt is, ott is gyűrűzik. Csakhogy a bliccelés nálunk új értelmet nyert. Már nem a pénzkímélés, hanem a passzív népi (macsó) ellenállás eszköze.

Néma tiltakozás a korrupció, az állami fosztogatás, a hozzá nem értő gazdálkodás, a pazarlás és az indokolhatatlan döntések láncolata ellen. Mert ahol az állam se fizet – márpedig az állam sok éve több tízmilliárdot síbol el a közlekedési cég kasszájából –, ott miért fizetne a sokszorosan sarcolt közember? Fizetni márpedig kell. De arányosan. Együtt.

Választék még csak lenne