Magyaróra
A „leszármazási láncot” nem lesz nehéz visszavezetnie: George Pataki apai ági nagyszülei 1908-ban vándoroltak ki Amerikába. Talán még a néhai Pataki János és neje eredeti, magyar királyi pecsétes dokumentumai is előkerülnek. New York állam volt kormányzója nem volt büntetve, a nemzetbiztonságot sem veszélyezteti, e tekintetben nincs tehát akadálya annak, hogy a republikánus körökben többször lehetséges elnökjelöltek között emlegetett 67 éves politikus magyar címeres útlevél birtokosa legyen.
Így már csak egyetlen feltételt kell teljesíteni ahhoz, hogy Pataki a 2014-ben esedékes magyarországi parlamenti választásokon szavazhasson – ahogy azt az érintett e tervét a héten maga beharangozta. Az egyszerűsített állampolgársági eljárás követelményei közé tartozik, hogy a kérelmező hitelt érdemlően bizonyítsa magyarnyelv-tudását.
Pataki esetében ez nem éppen problémamentes. Tudni róla, hogy szereti Magyarországot, gyakran jár ide. Elismerést érdemel azért a kezdeményezésért, amelynek keretében ebben a hónapban magyar származású amerikai fiatalok látogatnak az óhazába, hogy megismerjék felmenőik szülőföldjét, kultúráját. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy Pataki – néhány szótól, mondattól eltekintve – nem tud magyarul. A magyarnyelv-tudás bizonyítása kezdetektől az egyszerűsített honosítási eljárás gyenge pontja volt.
Wetzel Tamás kormánybiztos tavaly márciusban úgy nyilatkozott lapunknak: nem Kazinczy-szavalóversenyt rendeznek, közepes nyelvtudást várnak el.
Könnyen lehet, hogy az exkormányzó időközben egy magántanártól naponta több nyelvórát vesz. Igaz, az nehezen képzelhető el, hogy a New York-i magyar főkonzulátusról eltanácsolnák azzal, hogy Pataki úr, köszönjük az érdeklődését, de tessék visszajönni, ha legalább a magyar nyelvű nyomtatványt ki tudja tölteni. Pataki valószínűleg nem az egyedüli, aki állampolgársággal is vállalni akarja magyar gyökereit, azzal a szépséghibával, hogy nem beszéli a nyelvet. Hallani olyan történeteket, hogy huszonéves fiatalok a nagyszüleik társaságában mennek el a magyar konzulátusra, mert a nagyi a tolmács.
S miután a konzuloknak kell megítélniük, hogy az adott esetben távoli kontinensen élő kérelmező tud-e magyarul, ha nem, két lehetőségük van: szemet hunynak a dolog felett, vagy megkérik az illetőt, kopogtasson újra, ha elvégzett egy intenzív nyelvtanfolyamot. Eddig 300 ezer állampolgársági kérvényt nyújtottak be, s csak találgatni lehet, hány esetben merülhet fel a hiányos nyelvtudás problémája. A harmadik-negyedik generációban nehéz is elvárni a biztos nyelvismeretet. De ha valaki nem tud magyarul, az vajon eligazodhat úgy a magyar közéletben, hogy egy választáson felelős döntést hozzon? Vagy csak behúzza az ikszet egy adott párthoz. A logó felismeréséhez nem kell szavalóverseny.