A Canal szállónál elkövetett merénylet – ahogy az esetet ma ismerjük – visszafordíthatatlanul megváltoztatta a humanitárius segélyekkel foglalkozók biztonsági helyzetét. A múltban ezek a dolgozók köztiszteletben álltak, nem forogtak veszélyben. A humanitárius szervezetek zászlói és logói, amelyek egykor védelmet jelentettek az alattuk dolgozóknak, ma potenciális célponttá változtatják őket.

A humanitáriusmunka a világ egyik legveszélyesebb foglalkozása. Szudánban, Szíriában, Szomáliában és más válságövezetekben a munkaköri leírásnak egyaránt része az emberrablásra, a fegyveres támadásra és az életveszélyes fenyegetésre való felkészülés.

Az ilyen nehéz terepen dolgozók egyre több veszélynek vannak kitéve, miközben világszerte háborúk és katasztrófák áldozatainak túlélését próbálják biztosítani.

Elfogadhatatlan, hogy az emberiség szolgálata közben bárki zaklatásnak, emberrablásnak vagy egyszerűen gyilkosságnak lehet kitéve.

Az utóbbi évtizedben megháromszorozódtak a humanitárius helyszínek elleni támadások. Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint tavaly óta 109 humanitárius dolgozót öltek meg, további 143 megsebesült, 132-t pedig elraboltak. A fegyvertelen civilek elleni bűnök soha nem igazolhatók. Az igazságtalanság még nyilvánvalóbb, ha ezeket a bűncselekményeket olyanok ellen követik el, akik életüket szentelik mások megmentésének.

Ezeknek az áldozatoknak a túlnyomó többsége nem nyugati országokból származó munkavállaló, hanem saját országában szolgáló, a helyi lakossághoz legközelebb dolgozó munkatárs. A humanitárius segély nem a nyugat sajátja, hanem globális kötelesség. Ennek néma tanúja a végső áldozatot is vállaló számos hazai segélymunkás.

Szíria egyetlen év alatt gyilkos tereppé vált. Az idei év kezdete óta hat humanitárius segélyekkel foglalkozó dolgozó halt meg, mindannyian szírek. Kettőjükre – mindketten a helyi Vörös Félhold munkatársai voltak – állítólag szándékosan céloztak. Ez a nemzetközi humanitárius jog közvetlen megsértése, akárcsak a mentőautókra tüzelés, a kórházakkal való visszaélés vagy a polgári lakosság lövetése.

A segélymunkások biztonsága közvetlenül összekapcsolódik a kiszolgáltatott lakosság biztonságos elérésével, és a fenntartható segítségnyújtással. A segélymunkások elleni erőszak azokat is sújtja, akiken segíteni próbálnak. Ezrek maradhatnak nélkülözhetetlen támogatás nélkül, ha a helyzet veszélyessége miatt felfüggesztik vagy leállítják a segélyeket.

A humanitárius elvek és a nemzetközi jogi keretek nyújtanak bizonyos védelmet, ám csak akkor, ha figyelembe veszik és tiszteletben tartják őket. Sajnos a humanitárius dolgozók munkakörülményei évről évre veszélyesebbek. A humanitárius téren dolgozók öszszezsugorítják a világot, amikor arra emlékeztetnek, hogy egyetlen család vagyunk, akik mind egy békés bolygóról álmodunk, ahol mindenki biztonságban és méltóságban élhet.

Augusztus 19-e a napja annak, hogy önmagunkba tekintsünk, és megvizsgáljuk: mit tudunk még tenni, hogy segítsünk, hogy elérjük a konfliktusokban, katasztrófákban és ínségben szenvedőket. Merítsünk erőt azok példájából, akikre ma emlékezünk, és induljunk el saját utunkon, hogy a világot jobbá tegyük, és az emberiség családjának tagjait közelebb hozzuk egymáshoz.

A szerző a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős európai biztos