Kizsákmányoltak
Amerika lassacskán összeomlik. A tömegekre éhezés és pusztulás vár, ugyanis rejtélyes módon egyre több nagyvállalkozó tűnik el, így az általuk irányított cégbirodalmak a csőd felé sodródnak. Sztrájkba léptek, mert megelégelték az állam túlterjeszkedését. Azt, hogy a kormány egyre több adót fizettet velük, amelyből a jóléti állam kiadásait fedezi. A kizsákmányolt mágnások elvonulnak tehát egy titkos helyre, hogy bebizonyítsák, nélkülük nem működik a világ. Egy új társadalmat építenek, amelyben az egyéni érdekek, a profitorientált gondolkodás és a korlátok nélküli kapitalizmus uralkodik.
A fenti történet szerencsére nem a legújabb híradásokból származik, hanem az Oroszországban született amerikai írónő, Ayn Rand legismertebb regényének, a Veszett világnak az alaphelyzete. A vasútbirodalom csinos örökösnőjének és a rézbányász-dinasztia sarjának románcával fűszerezett, 1957-ben megjelent regényt ma akár mókásnak is tarthatnánk, ha nem volna Obama republikánus kihívója, Mitt Romney alelnökjelöltjének egyik kedvenc olvasmánya.
A Republikánus Párt legfontosabb ideológusáról, gazdaságpolitikai irányadójáról, Paul Ryanról van szó, akit az egykori massachusettsi kormányzó szombaton maga mellé emelt.
Ryan többször hangsúlyozta, hogy politikai ébredését Rand könyvének köszönheti, és ha tehetné, munkatársai számára is kötelező olvasmánnyá tenné. Az elmúlt években már próbálta elhatárolni magát tőle, elsősorban a filozófus-írónő ateista nézetei miatt, amelyek nem mutatnak jól a Ryanért rajongó konzervatív jobboldalon. Nem járt sok sikerrel – az ellentábor, a sajtó és az internet nem felejt.
A könyv iránti rajongása, az általa beterjesztett költségvetés-tervezetek és nyilatkozatai pontos képet adnak arról, Ryan milyen Amerikát képzel el. Büdzséje hatalmas adócsökkentést tartalmaz, elsősorban a gazdagok számára. A szegények zsebében alig maradna több néhány dollárral. A kieső bevételeket elsősorban a szociális kiadásokon spórolná meg: egészségügyi ellátásra, nyugdíjra, oktatásra, munkanélküli-segélyre sokkal kevesebb jutna. Ryan világában kétféle ember van: az egyik termel, a másik elvesz. Egy tavaly elmondott beszéde szerint Amerikában hamarosan többségben lesznek az utóbbiak, ami az Obama-kormány túlterjeszkedésének következménye, és annak, hogy a jelenlegi szociális ellátórendszer nem ösztönöz a munkára. (Ez a rendszer az európainál még mindig sokkal kevésbé bőkezű.) Ryan világában az államnak minimális a szerepe, a szabadpiacon mindenki képességeinek és szorgalmának megfelelően érhet el eredményeket. Az ő világában nincs szolidaritás, mindenki boldogul, ahogy tud.
Neki utópia, másnak horror. A gazdasági válság sújtotta fejlett világ minden országa számára fontos lesz, hogy hányan választják majd ezt a politikát, amely egymás ellen hangolja a társadalmi csoportokat.
