A tanácsadó általában a háttérben marad, nem vállal politikai felelősséget, a nyilvánosság előtt nem azonosul egyetlen pártirányzattal sem. A parlamenti mandátum viszont pártpolitikai elkötelezettséget jelent, és én nem tartom helyesnek, ha egy lelkész pártszínekben politizál – ezt Balog Zoltán református lelkipásztor közölte az ezredfordulón, azokban az időkben, amikor még Orbán Viktor egyházpolitikai főtanácsadója volt, és nem kacérkodott az országgyűlési képviselőséggel. 

Néhány év múlva aztán a Fidesz jelöltjeként bekerült a parlamentbe, az emberi jogi bizottság elnöke lett. A Fidesz kétharmados győzelme után tovább lépegetett felfelé a politikai ranglétrán. Első körben államtitkári tisztséget kapott, majd Orbán Viktor kinevezte az emberi erőforrások csúcsminiszterévé.

Isten útjai tényleg kifürkészhetetlenek.

Szóba se hoznánk, ha ugyanez a Balog Zoltán (a Heti Válasznak a közelmúltban adott interjújában) nem beszélne lekezelően protestáns lelkésztársáról, Iványi Gáborról, ha nem állítaná róla, hogy nem veszi komolyan lelkészi hivatását. A miniszter szerint Iványi komolytalanságára az a bizonyíték, hogy – újságírói kérdésekre válaszolva – nem titkolta el: annak idején ő keresztelte Orbán Viktor két legidősebb gyerekét.

A Fidesz-korszakban ennyi önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy Iványi Gábor egyházát, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget töröljék az elismert felekezetek sorából. Az erőforrások miniszterének azonban más érve is akad. Iványiék vallási szervezete túl kicsi, ehhez képest túl sok iskolát és szociális létesítményt tart fenn.

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség rászorulók ezreiről gondoskodik. Idősekről, hajléktalanokról, nyomorúságos helyzetben lévő családokról és gyerekeikről, akikkel a kormánynak se ideje, se kedve nincs törődni. A hatalom nézőpontjából azonban ennek nem szabad jelentőséget tulajdonítani. Ellenkezőleg. A Fidesz logikája szerint az a jó egyház, amelyik kellőképpen nagy, de aránytalanul keveset foglalkozik a nincstelenekkel.

Szintén Balog Zoltán egyik korábbi nyilatkozatából tudjuk, hogy a „keresztény meggyőződésből mindig következik közéleti, ha kell, politikai mondanivaló is”. Félreértés ne essék: egyáltalán nem mindegy, hogy a mondanivaló miféle szimpátiát tükröz. Nem emlékszünk rá, hogy a kormány részéről retorzió vagy bírálat érte volna azokat a katolikus püspököket, akik az év elején felsorakoztak az Európával szemben indított fideszes „gazdasági szabadságharc” és a Békemenetnek becézett orbánista felvonulás mögé.

Iványi Gábor esete egészen más. Ő kezdettől tiltakozik a jogsértőnek tartott új egyházi törvény ellen, alkotmánybírósági beadványokat fogalmaz, kormányellenes demonstrációkon szólal fel. Puszta léte szembesíti Orbán Viktort a kárhozatra ítélt, hajdani liberális énjével. Ami megbocsáthatatlan.

Ezért ahogy minden – szerinte – ellenállási gócot, úgy Iványi Gábor egyházát is igyekszik felszámolni. A Fidesz bosszút áll.