A mellette ülő magyar neonáci képviselő a revízióra semmiféle reális lehetőséget nem látott a belátható jövőben. A jövőbe Kőszegi látott bele: ha pártja és országa tovább erősödik, akár már nyolc év múlva hivatalosan is felvethetik a revízió kérdését, azaz visszakövetelhetik Románia területének jelentős részét. A román belügyminiszter persze fölpattant és tiltakozott.

Romániának éppen bizonytalan legitimitású kormánya van, mely a magyar fenyegetéstől való félelmet táplálja, abból igyekszik erőt meríteni, azzal igazolja a magyar kisebbség számára hátrányos lépéseit. Romániának gyakorta van ilyen kormánya. A román nacionalisták annál hitelesebben tudják befelé és kifelé igazolni magyarellenes lépéseiket, minél inkább hivatkozhatnak arra, hogy a magyarok megerősödése Romániát fenyegeti.

Akinek van esze (és ennyi még a fent említett neonáci, jobbikos képviselőnek is van), tudja, hogy ez a fenyegetés hazugság. Az, mert elképzelhetetlen, hogy bárki rákényszeríthetné és rá akarná kényszeríteni a körülöttünk lévő országokat, hogy békés úton lemondjanak területeik jelentős részéről. Az még inkább elképzelhetetlen, hogy Magyarország a szomszédai ellen sikeres területszerző háborúkat vívjon.

Ha viszont úgy teszünk, mintha elképzelhető lenne az elképzelhetetlen, akkor igazolhatjuk, ami igazolhatatlan, és hitelesíthetjük, ami hitelesíthetetlen: a magyarellenes politikát Romániában és a többi magyarlakta szomszédos országban.

Ennek az úgy tevésnek megvannak a logikus, egymásra következő lépései. A kormánypárti politikusok nagy-magyarországos matricával járnak az autóikon, mintegy testületileg jelzik területi igényeiket, politikájuk és retorikájuk középpontjába helyezik a magyarság közjogi egyesítését: aki magyar, az Magyarország állampolgára, vagyis a magyar állam hatálya alá tartozik, aztán megkísérlik elfoglalni politikailag a magyarlakta területeket, benyomulnak az ottani kampányokba, benyomják oda az itteni kampányokat.

A magyarellenes nacionalistákkal együtt mindent megtesznek azért, hogy a politikai akaratot és azzal együtt a magyar kisebbség helyzetét meghatározó többség érzékelje és félje a nem létező veszélyt, s elhiggye, hogy a magyarok jogfosztásával kell védekeznie ellene. Őt nem fogja megnyugtatni, hogy a Fidesz szóvivője magánvéleménynek nyilvánítja Kőszegi fölvetését,miként annak idején azokét, akik a határon túliak szavazati jogáról beszéltek. Ha ma itt a szavazati jog, holnap itt lesz a hivatalos revíziós igény, vélheti bárki, aki követi a Fidesz politizálásának a logikáját.

Szó nincs róla, hogy itt a gyáva, opportunista, jogfeladó reálpolitika állna szemben valaminő bátor, jogkövetelő, igazságpárti politikával. A következetes és határozott jogkövetelés, számonkérés, tiltakozás abszolút öszszefér a reálpolitikával. Már ha a népek szabadságát egyetemesen biztosító emberi jogok megköveteléséről van szó, és nem történelmi jogokról, melyeket nemcsak a realitásokkal, de a népek szabadságával és igazságával, minden érintett által elfogadható normákkal sem sikerült egyeztetni soha, és nem is sikerülhet.

Kőszegi Zoltán a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma alelnökeként ülést vezet