A helyzetből következik, hogy a gyenge ellenzék legerősebb tagja, az MSZP azon fáradozik, hogy ezt a pozíciót tudatosítsa. Elsősorban magában, majd abban a körben, amellyel szívesen barátkozna – hangsúlyozottan a nagyobbik testvér szerepében. A többiek külső kapaszkodókat keresnek, hiszen számos civil szervezet alakult, amelyik szintén véget akar vetni az Orbán-rezsimnek, és tudható, hogy a választók fele bizonytalan, vagyis könnyen azonosulna valamelyik friss és üde civil tömörüléssel.

Leginkább az LMP retteg egy másik párt által közéjük hozott vírustól, s bár leláncolós akciói hatásosak, ettől még hatalmi alternatívát nem nyújtanak. A „bekerülni” és a „leváltani” nem ugyanaz a perspektíva, e két kő között őrlődnek politikusai, győzelem-e az egyik, ha a másik realitása kétséges? A 4K, a Szolidaritás, a Milla mind olyan szervezet, amelyet a kormánypolitika iránti ellenállás szült. A számok, a trendek, a politikai lépéskényszer arra késztette az LMP vezetőit, hogy felmutassák: tisztában vannak azzal, hogy egyedül nem megy, de lám, itt ez a társaság, velük együtt, szakszóval – pólusképző erő.

Erre az erőre építve akár a pillanatnyi gyengeség is vállalható: Hódmezővásárhely polgármesteri székéért tudniillik nem indítanak jelöltet, és integritásukat őrizve nem is támogatnak senkit. Csakhogy az „ennek a választásnak nincs tétje” üzenet sokak számára nem egy alternatíva születéséről, hanem a gyávaságról szól, illetve arról, hogy az LMP vidéken Torgyán József örökbecsű kifejezésével élve „üzenetrögzítős párt”.

Az ellenzék „pólusképző erejének” kutya kötelessége lenne, hogy küzdjön, vagy odaálljon valaki mellé, azaz: válasszon. Ha naponta elmondja, hogy milyen világ épül itt, hogy csorbul a demokrácia, és láncolja magát tiltakozásul eszmetársához – többé nem lehet előkelő idegen. Más demonstrációt szervezni, mozgalmat indítani, mint politikát csinálni – a tüntető még nem szavazó. Ráadásul, a készülő választási törvény torlaszai még inkább próbára teszik majd a karakteres vezető, pénz és média nélküli, bázisukról halvány ismeretekkel sem bíró csapatokat.

Ettől még lehetne esélye egy LMP által gesztorált „Hazafias Népfrontnak”, mondjuk Bajnai Gordon listavezetésével. Csakhogy a „lepaktálástól” való krónikus félelem miatt egy ilyen verziótól is hidegrázást kapnának a felek. Mondják: majd lesz valami. Majd jön valaki. A fontos, hogy pólus már van. De azért továbbra is nehéz az elbizonytalanodottak élete.