Örülünk, hiszen a magát a törvényhozás motorjának tartó elődje dehogy vetemedett volna ilyesmire. S ha az alkotmánybírák – esetleg csak formai okokból – elbuktatnak néhány normát? Mély elégedettség tölt el minket. A Költségvetési Tanács elnöke óvatos kritikával illeti a 2013-as büdzsé tervezetét? Megállapítjuk: működik még a demokrácia. De fogalmazzunk óvatosabban: inkább csak arról van szó, hogy a démoszt a kétharmados fülkeforradalomnak egyelőre nem sikerült teljesen leváltania.

Bár dolgoznak rajta, hiszen a kormányfő jelezte, ha a gazdasági túlélés érdekében arra van szükség, más típusú politikai rendszert is kész bevezetni. A kijelentést érdemes komolyan venni. Szerencsére az alapvető jogok biztosa – finom különbségtétel, de őt a nemzeti együttműködés rendszerének beköszönte előtt az állampolgári jogok országgyűlési biztosának hívták – nem bátortalanodik el a fenyegetéstől. Pedig a miniszterelnök ellenforradalmi kísérlet résztvevőjének minősítette.

Szabó Máté mindezzel nem törődik, s legjobb meggyőződése szerint él alkotmányos felhatalmazásával: ha valamilyen jogi visszásságra lel, az Alkotmánybíróság elé viszi az ügyet. Teszi a dolgát. Ő tényleg. A kormánytól – mára inkább csak elvileg – független állami szervezetek vezetői között már csak elvétve fordul elő, hogy valaki kész legyen kiállni legalább a polgári demokrácia klasszikus alkotmányos értékei mellett. Az ombudsman felelőssége megnőtt.

Szerepét felértékeli, hogy a jogszabályok utólagos alkotmányossági kontrollját január óta – az államfő, a kormány, a képviselők negyede, illetve a személyükben érintett polgárok mellett – csak ő kezdeményezheti. Azt senki nem gondolhatja, hogy a jelenlegi – vagy bármely más – kabinet a maga alkotta törvényeket akarná felülvizsgáltatni. Az államfőtől sem lehet sokat remélni e tekintetben. De annak sincs realitása, hogy az MSZP, az LMP és a Jobbik – mert a huszonöt százalék hármójuknak csak együtt lenne meg – közösen forduljon az Alkotmánybírósághoz.

Ezt lényegében már csak Szabó Mátétól lehet várni. Egyre gyakrabban és egyre indokoltabban ezt meg is teszi. Igaz, alig több mint egy év múlva valószínűleg távoznia kell, mert mandátumának lejárta után ez a parlament bizonyosan nem választja újra. Nem kis meglepetést okozna, ha az államfő mégis őt jelölné, de ennek elég csekély a valószínűsége. Ha pedig ezt a posztot is pártember foglalja el – hozzátéve, hogy miután jövőre két új alkotmánybírót állíthat a Fidesz, s ezzel e testületben is többségbe kerül –, a hatalom utolsó politikai ellensúlya is odavész. Akkor nem marad más, mint a civil kurázsi.