Amikor Sólyom László volt köztársasági elnök megszólal, még annak is súlya lesz, hogy hol beszél – annak is lehet üzenete, ha egy pár száz lakosú kistelepülés falunapján áll ki, és tart olyan beszédet, amilyet manapság ellenzéki politikustól nemigen hallani, holott szinte mindegyik ilyet szeretne mondani, s itt is volna már az ideje, hogy sikerüljön valamelyiküknek.

Íme a recept: néhány átélt, végiggondolt mondat többet ér mindenféle politikaimarketing-közhelynél. A volt államfő ugyanis – most egy falunap ürügyén – roncsoló beszédet mondott. Elemzése a dolgok állásáról pontos, átgondolt, szenvedélyes – s ennyi már bőven elegendő volna ahhoz, hogy maradandó sebet üssön a hatalmon –, és mindezek mellett: tisztességes, méltányos. Sólyom László tisztességes a saját nemzetéhez, mindenekelőtt azért, mert komolyan veszi. Komolyan veszi a nemzetét az az ember, aki, ha kell, egy pár száz lelkes település falunapján is olyan gondolatokat hirdet, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Komolyan veszi a nemzetét az, aki nem nagyképűsködik, nem pökhendiskedik, hanem megtiszteli azzal, hogy az első mondatától kezdve az utolsóig érettnek, befogadónak tartja, s nem hajlandó alibizni.

Komolyan veszi a nemzetét az, aki negyven fokban, az izzó napon, néhány ember előtt is, példát állít az őt követőknek, s megmutatja, ott, Aszófőn, egy kistelepülésen, hogy mi az, amit alapjaiban el lehetne várni egy államfőtől. Azt, hogy felelősséggel és átgondoltan mondjon véleményt, nem tekintve azt, hogy ki van hatalmon, azt sem, ha épp az ő szívéhez közelebb állók. Mert közelebb áll a Fidesz, közelebb áll az az eszmerendszer, közelebb minden, és mégis: ahogy ő maga volt az ellensúlya Gyurcsány Ferenc kormányának, úgy most igazolta, hogy ha megadatik neki, akkor ellensúlya lett volna Orbán Viktorénak is – a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy ha ma Sólyom László az államfő, akkor ez az ország nem ott tart, ahol.

De nem ő az államfő. Posztján Schmitt Pál követte, aki sem emberi minőségében, sem elnöki tevékenységében nem érdemel e helyütt több szót, majd Áder János, aki úgy tesz, mintha, de olyan ügyekben, amelyekben ennek tétje lenne, még egyetlen pillanatig sem képezett ellensúlyt a sajátjaival szemben. Ilyen értelemben tehát, ha úgy tetszik, mindegy is, mit mond ma Sólyom László. De nem az: egyrészt azért, mert azt az embert, aki komolyan veszi a nemzetét, muszáj komolyan venni, másrészt azért, mert a volt államfő beszéde nemcsak kíméletlen elemzés, hanem politikai üzenet is, méghozzá e műfajban az elmúlt két év legnívósabbika. Rendszerbírálata azok képviseletén alapul, akikért ma senki sem emel szót, akik csak magukra hagyatkozhatnak: amit ő civil szféraként értelmez, azoknak a tömege, akiknek ma nincs képviseletük. Ott az űr – és egyelőre ő az, aki képes megfogalmazni ezt az űrt. Víziója politikai segítségért kiált. Ez már az ellenzék esélye.