Sajnálatos, hogy az úgynevezett demokratikus oldalról rálapátolnak erre az Orbán-féle gyalázkodásra. Fodor Gábor, a volt Fidesz- SZDSZ-es politikus és miniszter a Népszabadság augusztus elsejei számában megállapítja, hogy „az ázsiai gondolkodás tekintélyelvű, nem a szabadságra és önálló gondolkodásra épülő, mint a nyugat-európai. Az ázsiai egy erős vezető után kívánkozó, alattvalói magatartás.”

Fel szeretném hívni Fodor Gábort ezen szörnyűséges rasszista és buta gondolat kapcsán, hogy elmélkedjen el a csodás nyugat-európai gondolkodásra épült Hitler, Mussolini, Franco, Horthy, Rákosi, az ’56-os Kádár-féle... diktatúrákon. Ezek vajon „a szabadság és önálló gondolkodás” tiszteletére épültek? Persze Ázsiában sem hiányoztak és hiányoznak a szörnyű diktatúrák, de szeretném, hogyha mind a kultúra, az eszmék és a demokratikus politikai gyakorlat terén Fodor Gábor bebizonyítaná az általa hirdetett úgynevezett nyugat-európai felsőbbrendűséget.

A kínai, perzsa, indiai, babiloni... évezredes tudomány és kultúra is a Fodor-féle „alattvalói magatartás” terméke talán? Vagy például a mai kínai sztrájkok vagy a földelkobzások elleni parasztlázadások? Véleményem szerint az orbánista ócsárkodásokkal szemben az egyetemes humanista demokratikus gondolat és gyakorlat védelmében kellene fellépni, s nem pedig alálapátolni nekik.

Fodor Gábor válasza:

A rasszistázás ragályos?

Borovi János olvasói levelében (Népszabadság, 2012. augusztus 6.) olyan gondolatot lát bele egy interjú kapcsán adott kijelentésembe, amit én természetesen nem gondolok. Az egész interjú arról szólt, hogy minden józan gondolkodású embernek vissza kell utasítania a miniszterelnök nyilatkozatát. Ha figyelmesen elolvassa a kijelentés kontextusát, észre kellett volna vennie, hogy azzal kezdtem mondanivalómat: „Ez zagyva és téves történelemmagyarázat.”és ezzel zárom „Ezt pedig vissza kell utasítani”. Amit Borovi úr az interjúrészletből becitál az arra vonatkozott, hogy gondoljunk bele mit is érthetett a miniszterelnök ez alatt a kijelentés alatt. Mindezzel együtt
sajnálom, ha félreérthetően fogalmaztam. Az elmúlt több mint húsz éves közéleti pályafutásom alatt sokféle kritikát kaptam, de meg kell vallanom őszintén, hogy először fordul elő az, hogy rasszista gondolatokkal vádoltak meg. Remélem nem szorul különösebb bizonyításra az, hogy Borovi János rossz helyen keresgél, ha az „orbánizmus ragályos terjedését” szeretné tetten érni. Mindenesetre, ha véletlenül mifelénk járna, szívesen mutatnék néhány alkalmasabb példát számára, melyre felhívhatná
a szélesebb közvélemény figyelmét, hiszen, ha jól sejtem egy ügyért küzdenénk.