Megyesi Gusztáv: Új rokon érkezik
Nem mondanánk, hogy olyan nagyon meg vagyunk lepve. Akadtak persze disszonáns hangok, amelyek szerint nagyon érdekes, hogy a miniszterelnök lánya nem szobafestőbe lett szerelmes, pláne nem közmunkásba, pedig annak van nagy jövője mostanság, de hát mint tudjuk, a szerelem vak, s van az úgy, hogy Ámor nyila igazgatósági tagot talál el, ráadásul nem is feltétlenül holdvilágos tóparti éjszakán, hanem a Közgép folyosóján.
Abba most nem mennénk bele, hogy egy későbbi operában ugyanmár miről szólna a Tiborcz család esetleges panasza, mi most a nemzet érdekeit nézzük, ami véletlenséggel éppen egybeesik a Felcsút környéki nagybirtokos osztály érdekeivel. Amint arról Ferenczi Krisztina az Atlatszo.hu portálon beszámolt, a most szerzett szántótól csak lépésnyire van a Tiborcz-uradalom, amely egykoron Pálffy grófé volt ősparkkal, istállókkal, 40 hektáros birtokkal, ma már panzióval, uszodával, vadasparkkal, úgyhogy az esetleges kézfogó elég szép megélhetéssel kecsegtet az ifjú pár számára, miközben országos méretekben sem kell megijedni a birtokkoncentrációtól.
Ne felejtsük el, hogy annak idején Csák Máténak nem egy, hanem tizennégy megyéje volt, ötven kastélya, erődje, saját hadserege és pénzverdéje, ehhez képest semmiség egy futballakadémia, néhány szőlő meg saját terrorelhárító egység, a hozzá tartozó értelmiségi holdudvarral.
Adódik persze a kérdés, mi van, ha az ifjak szakítanak. Akkor visszacsinálják az egész földbérletet, s példátlan módon a helyi gazdák jutnak szántóhoz? Jó, ez csak elméleti fölvetés; mi hiszünk az érdek nélküli, igaz kapcsolatokban, s tiszta szívből kívánunk soha nem múló szerelmeket.
Ám akkor meg az a kérdés, mi van, ha a vőnek olyan a természete, hogy állandóan csak a konfliktusokat keresi. Azt mondja, például, az ünnepi asztalnál családi ebédkor, hogy a családi összefogás nem szándék, hanem erő kérdése, aminek aztán tanújelét is adja, elképzelni is szörnyű, hogy miként; félázsiai családok eléggé innovatívak e kérdésben.
Mi nem vagyunk skandinávok, hogy családilag romkocsmaszerűen mindent megbeszéljünk, egyeztessünk ezt-azt, meghallgatva a másikat, de azért mégis. Hogy venné az ki magát, ha pár hónap után a vő azzal hárítaná el az esküvő előtti ígéreteire vonatkozó kérdéseket, hogy nézze, apuka, maga ne az én szavaimat lesse, hanem azt nézze, hogy mit teszek.
És tenne. Jó, tányértörés a legjobb keresztény családban is előfordul, de nehogy már az legyen hosszú évek múltán, hogy a vő úr elveszi apuka nyugdíját és megtakarított pénzét, mondván, neki az kell, mert a családi érdek ezt kívánja; az ember annyi mindent lát és hall maga körül, hogy óvná szerencsétlen szülőket a despota vőktől, mert a végén tényleg szétesik a család, s lesz földönfutás.
A kockázatok szerencsére minimálisak. Ha a Tiborcz lánynak esetleg nem jön be a szántó, mert például rájön, hogy nem tud szántani, ráadásul közben a miniszterelnök após közbenjárása ellenére is simán kirúgják a fivérét a Közgéptől, akkor még mindig itt van a harmadik Tiborcz gyerek, aki viszont egykori megyei Fidesz-elnökként most a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikai tanácsadója, ő nyilván tud valami méltányos állást.
Feltéve persze, ha nem ütköznek elveibe a rokoni támogatások.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
