A motivációit értjük: az EU nem vevő a racionalitás és a demokrácia ellen folytatott „szabadságharcra”, kormányunk feje viszont rosszul tűri a kritikát. De kevéssé valószínű, hogy az emberek Orbán Viktor egója kedvéért lemondanának mindarról, amit ezen a tájon Európa jelent.

A kormány új keletű EU-ellenességének nincs legitimitása. 2004-ben az EU-taggá válásra több mint 3 milliónyian szavaztak. Ez sokkal nagyobb igen (abszolút értékben és százalékban is), mint amit 2010-ben a Fidesz kapott. (Még nagyobb igent mondtak a magyarok a NATO-tagságra, amit a kis kormánypártban hasznos lenne tudatosítani: a KDNP honlapjáról csak nemrég távolították el a cikket, amely szerint mi teszünk szívességet, hogy részt veszünk a szövetség „katonai kalandjaiban”.)

A pontosság kedvéért hozzátesszük: a két évvel ezelőtti, kétharmadosnak mondott, de valójában 52,7 százalékos felhatalmazást a Fidesz nem az Európával történő szembefordulásra kérte. A párt 2010-es választási programjában az Európa szó és az Európai Unió kifejezés összesen 47-szer szerepel, kizárólag pozitív szövegösszefüggésben, viszonyítási alapként vagy jó példaként. A szöveg szerzői – Orbántól Navracsicson át Matolcsyig – ilyen mondatokban fogalmazták meg véleményüket az unióról: „A Fidesz 1988-ban éppen azért alakult, hogy a magyarok is valódi demokráciában éljenek, és élvezhessék a nyugat-európai államokban látott szabadságot és jólétet”. (...) „Válaszként és előretekintésként egy olyan Magyarország jövőképét érdemes felrajzolni, amely az élet meghatározó területein már a nyugat-európai működés jeleit mutatja.”

Orbán eddig kínosan ügyelt rá, hogy betartsa a politikai „szakíts, ha bírsz” játék egyetlen szabályát: mindig úgy hozott létre új törésvonalakat, hogy a többség az ő oldalára kerüljön.Most azonban elszámolta magát: az e tárgyban elvégzett utolsó komoly közvélemény-kutatás, a Policy Solutions és a Medián 2010-es felmérése szerint a lakosság 69 százaléka EU-párti, és még a legszkeptikusabb Jobbik hívei között is 58 százalékos többségben vannak az uniós tagság hívei – vagyis a sértődött kormányfő az unió elutasításával a jobboldali szavazók nagyobbik felét is eltolja magától.

A miniszterelnöknek két választása van: vagy magától megérti, hogy a magyar társadalom nem az EU-ban csalódott, hanem a magyar politikai elitben (Orbánékat vastagon beleértve), amely csak ennyit volt képes kihozni az EU-tagság lehetőségeiből, vagy a választók fogják ezt neki elmagyarázni 2014-ben.