A Jobbiknak azért, mert ez az egyetlen város, ahol saját polgármestere és – legalábbis tegnapig – stabil többsége volt, a Fidesznek pedig azért, mert most, a ciklus félidejében, fölmérheti az erejét. Ha ebben a városban a Fidesz polgármester-jelöltje az ősszel veszít, annak országos visszhangja lesz. Ha győz, akkor annak még nagyobb – erről a Fidesz gondoskodni fog.

De a nagyobbik kormánypárt számára nemcsak a választási eredmény lesz tanulságos, hanem az idáig vezető út is. A fideszesek legfőbb kifogása ugyanis az volt a jobbikos városvezetéssel szemben, hogy szerintük nem lehetett velük együtt dolgozni. Azzal érvelnek, hogy a fontosabb döntések szűk körben, két-három ember bevonásával születtek, a képviselőket szinte minden jelentősebb kérdés megvitatásából kizárták, a saját embereiket sem vonták be a város irányításába, biztos többségük tudatában szinte csak gombnyomó automataként használták a képviselő-testületet, s még egynémely jobbikos képviselő is úgy érezhette, hogy bólogatójánosi szerepet osztottak neki. Miközben nem jöttek az eredmények, elmaradt a várva várt föllendülés, nem következett be a megígért gazdasági csoda. Ez a képlet persze a Fidesz kormányzására is igaz

– csak egyelőre megjósolhatatlan, hogy a parlamentben mikor fog a sarkára állni ugyanaz a Fidesz, amely most ezt tette Tiszavasváriban. Talán egyszer ott is belátják, hogy így nem lehet folytatni.