Olimpiai BKV
Egy tengelytörés a hatos buszon, füst a metróalagútban vagy egy üzemzavar miatti villamospótló bevetése olyan izgalom, mellyel a szürke hétköznapokon elégszer találkozhatnak a közlekedők, valami más kellett, ami feledteti a cégről kialakított képet. És jött az ötlet: az olimpiai villamos! Az emberek gyanútlanul állnak a megállókban, toporogva nézik az órájukat, vajon mi történhet ilyenkor Londonban, a járatritkítások miatt mikorra érnek haza, hogy azonnal behuppanva foteljukba, tévéjükkel ott teremjenek vízben, páston, tatamin. Azt eddig is tudták, hogy a hazaút alatt részük lesz vízben, verítékben, párbajban küzdve egy átkozott ülőhelyért, netán fogások, gáncsok, lerántások is szóba jöhetnek, arra viszont aligha számíthattak, hogy a főváros vállalata ennyi balsors és csapás után nemzetiszínűre festett szerelvényekkel, a sport iránti olthatatlan szeretettől vezérelve élő olimpiai közvetítést varázsol a nemrég még szutyokban úszó utastérbe.
Azok, akik nem csupán az utazás, hanem egy másfajta kaland kedvéért részesítik előnyben a BKV járatait,most az erre az alkalomra készített menetrend segítségével tájékozódhatnak arról, hogy az 1-es, a 3-as, a 61-es vonalán mikor pattanhatnak fel a különleges villamosra, amely nem a célba érés manapság oly természetes kockázatát (rajt-cél győzelem) kínálja, hanem megállóról megállóra szurkolni hív, s aki van annyira szerencsés, olimpikonok társaságában teheti ezt. Akár a sportmarketing diadalának is betudhatnánk az újítást, ha nem tudnánk, hogy a kormányban, így a fővárosban és a BKV-ban sem idegenkednek a sporttól, a legnemesebb versengések egyikétől, hiszen az szintén a centrális erőtér része. Márpedig, mint azt megtudtuk, Budapest legnagyobb reklámfelület-hordozói éppen a közlekedési vállalat jó karban lévő és minden reggel patyolattisztán útnak induló járművei, nem csoda tehát, hogy a cég vezetői éltek az alkalommal, s ezt kihasználva, idézem: „feladatuknak tekintik, hogy csatlakozzanak a fontos ügyhöz”. Csak a kákán csomót keresők jegyezhetik meg, hogy a tiszta olimpiai eszméhez máskor is kifogástalan szolgáltatás járna, hiszen egyrészt tudvalévő, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, másrészt ez nem más, mint ajándék: a különleges villamosra szóló menetjegy ugyanannyiba kerül, mint a többire, holott az érzés olyan, mintha más világba csöppent volna az ember. Itt elfelejtheti a többi járművön őt hatalma alá kerítő félelmet, veszélyérzetet, tényleg odaadhatja magát a felhőtlen drukkolásnak.
Nagy kár, hogy csak néhány vonalon járnak a szerelvények, mert az eredmény nyilván nem marad el. Még azokhoz is sikerül közelebb hozni az olimpiát, akik a BKV-ból már évekkel ezelőtt kiábrándultak.