Konzultáció – Szakszervezetekkel tárgyal a miniszterelnök szerdán, tette közzé az MTI és nyomában számos lap július 24-én.

A hír igaz, valóban szakszervezetekkel tárgyalt a miniszterelnök és nem „a” szakszervezetekkel. Odafigyelnek a névelőre is, hogy a legapróbb részletbe se lehessen belekötni. És így tévesztik meg, pontosan, ügyesen, nem valótlant állítva, mégis félretájékoztatva az embereket.

Gaskó Istvánnal, a LIGA elnökével és Palkovics Imrével, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnökével folyt a konzultáció. A legfontosabb témája a munkahelyek megvédése és újak megteremtése érdekében eddig elindított kormányzati akciótervek értékelése, valamint a munkaalapú gazdaság építésével kapcsolatos feladatok voltak – tehát nem jelentéktelen kérdésekről volt szó, hanem olyanokról, amelyeknél fontosabbat nem könnyen találnánk.

Igazságtalan, hogy csak őket hívták meg, az erről szóló közlemények pedig félrevezetőek, mert azt nem közlik, hogy a miniszterelnök nem tárgyal az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléssel (ÉSZT), az Autonóm Szakszervezetek Szövetségével (Autonómok) és a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával (SZEF). Miközben kirakattárgyalásokkal azt a látszatot keltik, mintha a kormány tárgyalópartnernek tekintené a szakszervezeteket. Ez a kirakat pedig a szokásosnál is súlyosabban torzít, mivel a Magyarországon lévő 6 konföderáció közül ez a tárgyalás mindösszesen másfélre, vagy egy és egynegyedre terjedt ki, mivel a Munkástanácsok igen kis taglétszámú szervezet, azokban az ágazatokban, amelyekben egyáltalán jelen van, éppen csak jelképesen tud a szélen megkapaszkodni. Ugyanakkor a kimaradtak közül a SZEF a legnagyobb hazai konföderáció, az őt alkotó szakszervezetek tagjainak a száma meghaladja a százezer főt. De erre a konzultációra nem kapott meghívást a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) sem, pedig ebben a konföderációban lévő számos szakszervezetnek külön-külön lényegesen több tagja van, mint a Munkástanácsoknak összesen. És elmondható ez az Autonómokat alkotó szakszervezetekre is. Ha néhányat megnevezünk a saját honlappal rendelkező szervezeteik közül, az talán érzékelteti, hogy itt a saját ágazatában komoly súlyt képviselő érdekképviseletekről van szó: a Közúti Közlekedési Szakszervezetről, a Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezetéről, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokonszakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségéről, a Pályavasúti Dolgozók Szakszervezetéről, a Vízügyi-Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetségéről, a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezetről. De ők nincsenek, nem számítanak, le vannak írva, velük a kormányfő nem áll szóba.

A helyzet ennél persze összetettebb és nem könnyen áttekinthető, mintha valakinek kifejezetten az lenne a célja, hogy összekuszálja a viszonyokat. A kormány megszüntette az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, amiben a hat konföderáció képezte az egyik, a munkáltatók a másik, a kormány a harmadik oldalt. Ez volt az érdekegyeztetés Európában általánosan érvényes és megfelelő rendszere. Fenntartják a közszolgálati érdekegyeztetésnek egy külön tanácsát, és létrehoztak a munkaerőpiacon – tehát nem a közintézményekben – dolgozókat tömörítő konföderációk számára egy állandó konzultációs fórumot. Ennek tagja a két kedvenc, akikkel most szerdán is folyt a konzultáció, és bevonták az MSZOSZ-t is, amelyet rövid pórázon tartanak, hol oszt neki lapot a kormány, hol nem. A július 24-i konzultációra éppen nem küldött meghívót, mert úgy tartotta úri kedve, de az állandó fórumban helyet kapott.

Ám a magyar szakszervezeti konföderációk nem úgy különülnek el, hogy három a versenyszféra dolgozóit képviseli, a másik három pedig a közszférát. Valóban az állandó fórumba bevont három konföderáció tagjainak sorában van a legtöbb versenyszférában dolgozó, de bőven van ilyen munkavállaló a SZEF-ben is, és még inkább az Autonómoknál. Az új munka törvénykönyve vonatkozik a színházakból, művelődési házakból, egészségügyi intézményekből kiszervezett kft.-k munkatársaira és még sokakra. De az új munka törvénykönyvéről szóló egyeztetéseken nem voltak ott a képviselőik. Ezeket az embereket a kormány kizárta, és továbbra is kizárja a saját munkaviszonyukra vonatkozó érdekegyeztetésből. Ez elfogadhatatlan, semmibe veszi a demokrácia alapelveit, ellenkezik az európai normákkal, szégyenletes mind a kormányra, mind az országra nézve, tökéletesen megosztja a magyar szakszervezeteket, azon kívül nyíltan és arcátlanul sért tömegeket.

Olyan ez, mintha egy önkormányzat egy 20 lakásos bérházat érintő ügyben összesen hat lakót képviselő két személlyel – mondjuk Gaskó és Palkovics urakkal – tárgyalna, a másik 14 családot, az őket képviselő jogi képviselőket nem is értesítené, s az erre vonatkozó nyomatékos kérések ellenére sem állna velük szóba! Aztán döntést hozna lakbérről vagy az épület eladásáról mind a 20 lakásra vonatkozóan a 6 lakó képviselőivel folytatott megbeszélések alapján.

Furcsa és nem elvszerű játék folyik a szakszervezetekkel, amiről azért is érdemes szót ejteni, hogy minél többen lássák, milyen módon vezetik őket félre, amikor azt teszik közzé, hogy „szakszervezetekkel tárgyal a miniszterelnök”. Közben békésen hagyjuk magunkat félreállítani, ugyanis ezt az egész manipulációt senki nem teszi szóvá. Olvasott vagy hallott e tárgyban tiltakozást bárki a médiában? Megtudta bárki, hogy a Munkástanácsok, amellyel a kormányfő tárgyal, és amely megpróbálja a kormánypárti szakszervezet roppant érdekes alakzatát kitermelni magából, az a hat magyar konföderáció közül az egyik legkisebb, és nem is biztos, hogy mindenben megfelel a koalíciókra vonatkozó jogszabályoknak? Hogy a munkaerőpiacon erősen jelen lévő Autonómok kizárása mind az állandó, mind az alkalmi érdekegyeztetésből végképp minden alapot nélkülöző igazságtalanság?

Rejtély, hogy miért nem tiltakoznak többen és hangosabban. A konzultáció meghívotti körének roppant szűk volta miatt sem hallatta a szavát az égadta világon senki. Nemcsak a konföderációk elnökeiről van szó, hanem a konföderációkat alkotó szakszervezetek valamennyi tisztségviselőjéről, sőt száz- és százezer tagjáról is. Megsértették őket, személy szerint és külön-külön minden tagot, aki nem a LIGA Szakszervezetekhez és nem a Munkástanácsokhoz tartozó szakszervezet tagja. Lehetne féloldalasan billegő papírhajókat leengedni a Dunán „az Orbán-kormány érdekegyeztetése” felirattal vagy szólni a saját országgyűlési képviselőnek, hogy kikéri magának, ami történik, és még sok egyéb módon jelezni legalább azt, hogy látjuk az önkényességet, és nem értünk vele egyet. De néma csönd.

Még ennél is kevésbé érthető, hogy a miniszterelnöknek miért fontos a szakszervezeteket újra és újra megalázni. Mert a közjáték egy újabb szemen köpés volt. Igaz, hogy nem egy ilyen alkalmi és egyszeri konzultáción, hanem szabályos, európai normáknak megfelelő érdekegyeztetési fórumon elhangzott szakszervezeti követeléseknek sincs következményük. Kissé triviálisan: bárki azt mond, amit akar, aztán elköszönnek, és hazamennek. Akkor miért nem lehet meghallgatni emberek százezreit képviselő szervezeteket? Miért kell kirekeszteni őket? Miért kell kegyként adagolni azt, ami jár? Mi ennek az értelme? Csak a hatalomfitogtatás? Csak annak a megmutatása, hogy ezt is megtehetem? Ilyen demonstrációs célokra jobban megfelelne, ha visszatérnénk a katonai díszszemlékhez. Többe kerülnének, de kevesebb kárt okoznának.

A szerző a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének az elnöke