Szieszta

Végre egy jó hír. Spanyolországban szeptembertől eltörlik a sziesztát, vagyis a válságnak mégiscsak vannak áldásos hatásai is. Egy részben a turizmusból élő országban nem fordulhat elő többé, hogy döbbent és korgó gyomrú emberekkel közli a mosolygós vendéglős, hogy ő márpedig délután négy és este hét között zárva tart. Hazament a séf is, zárva a konyha, de bátran jöjjenek vissza este! Nem fordulhat elő, hogy a vásárló tanácstalanul ácsorog a kirakat előtt, mert az eladó, ha törik, ha szakad, délután kettő és négy között lehúzza a rolót. Vagy az, hogy a turista – a „délelőtti nyitva tartásról” lecsúszva – egy fa árnyékában várja, hogy kinyisson végre a vidéki múzeum, műemlék templom vagy a neves festő emlékháza.

A pénz legyőzte a hagyományt, a globalizáció maga alá gyűrte a nemzeti szokásokat – kiabálhatnák az ellenzők, de ilyenből nem sok van. Vannak olyan hagyományok, amelyeknek a mai világban nincs sok értelmük, ez is közéjük tartozott. A spanyol szieszta ésszerűtlenül meghosszabbította a munkaidőt, de a helyiek is inkább csak bosszankodtak miatta. A válság és a klímaberendezések elterjedése kapóra jött a konzervatív kormánynak, hogy leszámoljon vele. Más kérdés, hogy az üzletekre és éttermekre vonatkozó új szabályok megváltoztatják-e a spanyol munkavállalók mentalitását? Merthogy nemcsak a kereskedelemben és az államigazgatásban, hanem sok magánvállalatnál is megáll az élet délután kettő és négy között.

Ügyet intézni képtelenség, még válságot menedzselni sem lehet. A munkatársak ugyanis a közeli árnyas éttermek teraszain ebédelnek és kávéznak. Félő, hogy most az ő fiesztájuknak is vége szakad.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.