Hülyének nézve
Beolvasott az Európai Uniónak és úgy általánosságban a Nyugatnak Orbán Viktor Tusnádfürdőn. Gondolatait egyelőre nem elemzik a mértékadó nyugati lapok, José Manuel Barroso sem kapott rögtön frászt, de ennek csak az lehet az oka, hogy azok odaát mind ellustultak.
A magyar miniszterelnök azt állította, hogy a válságért Brüsszel a felelős, amely tart a nemzetállamok megerősödésétől. Az Európai Unió és a brüsszeli eurokraták – újabban ők a kiszemelt bűnbakok az orbáni beszédekben – sok mindenért ostorozhatók, de a válságkezelés lassúsága nem elsősorban az ő saruk. A legfontosabb döntéseket ugyanis még mindig az Európai Tanács tagjai, vagyis a nemzetállami vezetők hozzák (leginkább nem hozzák). Ezzel Orbán Viktor is tisztában volt még előző életében, amikor az Országgyűlés európai integrációs bizottságát vezette.
Ennyit felejtett volna, vagy szándékos a csúsztatás? Ha valakik felelőssé tehetők az elmúlt évek töketlenkedéséért, azok éppenséggel a miniszterelnökök és az államfők, akik képtelenek négy évnél nagyobb távlatokban gondolkodni. Ezeket a politikusokat kellene még tovább erősíteni? A brüsszeli bénázás annak is „köszönhető”, hogy 2009-ben politikai konszenzussal (Merkel–Sarközy-paktum) sikerült az Európai Bizottság élére újraválasztani José Manuel Barrosót, akiről feltételezték: nem fog senkinek keresztbe tenni.
Nem is tett. Nyilván egy Jacques Delors formátumú politikussal jobban meggyűlt volna a bajuk, mint vele. Ám a nemzeti politikusok így gondolkodnak: minél kevesebb hatalmat Brüsszelnek. Most itt az eredmény. A másik felejthetetlen passzus a tusnádfürdői beszédben arról szólt, hogy a Nyugat irigyli Magyarországot. Ezen is csak mosolyogni lehet. A Nyugatnak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy Magyarországgal foglalkozzon, mert jóval nagyobb bajai vannak – ez csak így igaz. Mit irigyelne rajtunk? Azt, hogy akkora kamatfelárral jutunk hitelhez a nemzetközi pénzpiacon, mint az épp bukta előtt álló spanyolok?
Hogy nálunk kisebb a vész, mert mindig le lehet értékelni a forintot? Kit érdekel, hogy ezzel több millió magyar megtakarítása értéktelenedik el, a lényeg, hogy így „kézben” tartható a magyar adósság? És a nagy irigység hozta ide az IMF-et, vagy netán a mi rászorultságunk? Orbán világképében az irigység mondatja az unióval a kritikát, miközben a világ tátott szájjal figyeli a bankadónkat és a tranzakciós adónkat, sőt a magyar modell átvételén buzgólkodnak. Ez is orbitális csúsztatás. A német bankadó ugyanis nem a költségvetés bevételeit növeli, hanem tartalékalap forrása bankcsődök esetére.
A tranzakciós adóval – amelynek bevezetéséről nemrég a németek és a franciák is döntöttek – nem a gáz- és villanyszámlát fizető kisnyugdíjas költségeit növelik, hanem a pénzügyi intézmények közti tőkeáramlást, de legfőképp a milliárdos spekulációs pénzmozgást igyekeznek megadóztatni. Miniszterelnök úr, Tusványoson sem kell a hallgatóságot hülyének nézni, mert előbb-utóbb posványos lesz az egészből.
