A Magyar Nemzeti Múzeum adott helyet egy Wallenberg-emlékkiállításnak, amit nem sokkal a január 17-i megnyitása után, január 22-én meglátogattam. A hely szellemének és a kiállítás mondanivalójának hatása alatt, megilletődve jöttem ki a múzeum kapuján, amikor megdöbbentő látvány tárult elém. A múzeum lépcsőin jobbikos szónoki emelvényt és a lépcső alatt a Magyar Nemzeti Őrsereg feliratot hátukon hordozó egyenruhásokat láttam, akik katonai alakzatban sorakoztak, igazodtak, vezényszavakra gyakorlatoztak.

Ezen a helyen és ebben a helyzetben az egyenruhások jelenlétét és fenyegető viselkedését provokációnak, törvénytelennek és emberileg elfogadhatatlannak tartva felhívtam a rendőrség 107-es számát, és azonnali intézkedést, az egyenruhások eltávolítását kértem. A velem beszélő rendőr részletesen kikérdezett, még az egyenruha egyes darabjainak leírását is kérte.

Este újra felhívtam a 107-et és megkérdeztem, hogy milyen intézkedés történt. Ugyanazzal a rendőrrel beszélhettem, akivel kora délután, és ő elmondta, hogy a rendőrség nem intézkedett, mert nem közterületen, hanem magánterületen történt az esemény, és a gyülekezés bejelentett és jogszerű volt. Ellenvetéssel éltem: a múzeumkert nem magán-, hanem állami tulajdonú terület, valamint az egyenruhások az utcáról, közterületről mentek be és jöttek ki, és szándék esetén igazán fülön csíphetők lettek volna. Érveimre azt felelte, hogy azért nem intézkedtek, mert nem láttak rá okot. Panaszomat elutasította, és feljebbvalót nem tudott kapcsolni.

Ekkor telefonon a BRFK-hoz fordultam. Ott nem kívántak az üggyel foglalkozni és a független rendészeti panasztestülethez irányítottak. Január 27-én elektronikus úton, majd február 8-án, kérésükre, aláírt levélben ismételten előadtam a panaszomat. A testület az azóta eltelt közel fél év alatt nem volt képes válaszolni. Többször megismételt szóbeli sürgetésemre és kérdéseimre elmondták, hogy ismételten kellett levéllel a rendőrséghez fordulniuk, amely kitért a válaszadás elől, és egyébként is csak végtelenül sokára válaszolt.

A testület jogászaival történt beszélgetés a jogászi csűrcsavarok birodalmába juttatott, ahol én valóban járatlan vagyok. Kiderült, hogy minden bíróság és minden hatóság a saját szája íze szerint magyarázza a törvényeket. Ezen belül a világért sem hajlandók bűntettnek látni azt, ami bűntett, és nem kívánnak a második világháborút lezáró párizsi békeszerződésben foglaltak szerint eljárni.

Tisztelve Áder János elnök úr jó szándékát és ismételten megmutatott emberi és politikusi tisztességét, figyelmébe ajánlom hazánk hatóságainak viselkedését és rendőrségének a fasisztákat óvó-mentő magatartását.

Vadász Gábor Budapest