Az nem derült ki a felvételről, hogy az ötforintosokat körbe is rajzolták-e krétával, mindenesetre a nyomrögzítéskor használt számozott táblát láttam, többet is.

Thanos Arvanitis, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) delegációjának vezetője Orbán Viktortól távozóban

A magyar kormányfővel elégedetlen honfitársunk az IMF-tárgyalások miatt akadt ki, ezért ment ki demonstrálni pár társával a Jászai Mari térre, ahol Orbán láttán elementáris erővel törhetett elő a harag, s már repültek is a forintosok. Régebben biztos bélásokkal szórták volna meg a miniszterelnököt, de ma már nem ér annyit a pénzünk, hogy megérje kétforintosokat veretni.

Persze ennél komolyabb pénzeső sem hozná zavarba a kormányfőt, aki hosszú hónapok türelmetlen várakozása után végre a tárgyalóasztalához ültethette a nemzetközi hitelnyújtó szervezetek küldötteit. Talán hamarabb is összejöhetett volna a találkozó, ha az iroda ajtaját nem reteszelik el gondosan belülről nyolc hónapig, de a zár végül lehullott, s megnyílt az út a delegációk előtt.

„Biztató a helyzet” – értékelte utóbb a találkozót Orbán. Kár, hogy szavai a piaci reakciók alapján nem oltják a tüzet, más közlései ellenben gazdagon táplálják azt. Amit a tranzakciós illetékről mondott – a lényeg: a Magyar Nemzeti Bank megsarcolásából nem engedünk, hiába aggályoskodik az uniós központi bank – világosan jelzi, hogy a szerződéskötés megünneplésére nem kell a következő hetekben asztalt foglalni a Citadella étteremben (ahol állítólag a magyar főtárgyaló, Varga Mihály vendégelte meg a küldöttségek vezetőit). Ez az illeték mostanra a megállapodás talán legnagyobb akadályává vált, de megoldást sem erre, sem a többi problémás ügyre – mint az egykulcsos szja és a szektorális adók egyfelől, a vagyonadó és az ingatlanadó másfelől – nem fognak találni ősz előtt, legközelebb ugyanis szeptemberben ülnek össze a tárgyaló felek. Aztán lehullanak a falevelek, majd az ősz hirtelen télbe csavarodik, s ma már abban sem lehetünk biztosak, hogy vajon a kikelet hoz-e megállapodást, vagy jövő ilyenkor nem lesz-e alkalmunk méltó módon megemlékezni az egy éve tartó tárgyalásokról.

A kései megállapodásra tennénk inkább a tétünket, mert ugyan a tárgyalások előtt elrendelt hírzárlat miatt nem tudni, hogy mi hangzott el az egyeztetéseken az elmúlt napokban, de fültanúk a pávatánc ritmusait vélték kihallani Orbán szobájából. Ez valami ázsiai gyökerű mozgáskultúra lehet, amelynek képzett tánctanárok szerint nemcsak az oldalazás, hanem a határozott, erőteljes lépések is a meghatározó elemei. Szemben a latinos parkettcsiszolással, a pávatáncos esetében kifejezetten magas színvonalat feltételez a partner lábfejének többszöri megtaposása, sőt megtiprása. Akik látták, azt mondják, Orbán tehetségéhez nem fér kétség. Akit ő táncba visz, annak lesz oka sziszegni.