Hűthetik, de még nem bonthatják a pezsgőt azok, akik 2009–10 táján a gazdasági-pénzügyi világválság lefolyását övező vitában a két mélyponttal fenyegető W formátum mellett kardoskodtak a szimpla V ellenében. Őket igazolják a világban zajló események. A gigantikus bankmentő és gazdaságélénkítő csomagokkal mesterségesen gerjesztett gazdasági növekedés kifulladt, viszont számos ország – főként Európában – most már ennek az adósságterhét nyögi.

Három problémahalmazt körvonalazott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) héten kiadott előrejelzése. Az európai adósságválságot, az amerikai növekedést megtörni képes költségvetési megszorításokat és a kínai gazdaság lassulását. Mindhárom önmagában is súlyos, együttvéve azonban hatásuk elementáris lehet. Szerencsére most csak annyi érzékelhető, hogy a világgazdaság egészének növekedési kilátásait az áprilisi 3,6 százalékoshoz képest 3,5 százalékosra rontotta az IMF, míg a jövő évit 4,1-ről 3,9 százalékra vette vissza. Ha csak ezt nézzük, nem lehet annyira tragikus a helyzet, de ha az összetételre pillantunk, azonnal szembeszökik, hogy a fejlett gazdaságok idei 1,4 százalékos átlagos növekedése – az euróövezet 0,3 százalékos recessziójával sújtva – sok vidámságra nem ad okot. Európa számára sok vigasszal nem szolgál, hogy a most hároméves mélypontra zuhant kínai növekedés ezzel együtt is 8 százalék környékén lesz az idén, s hogy Afrikában 5 százalék fölötti az átlagos bővülés.

Magyarország számára az euróövezet, itt is kiemelten Németország teljesítménye a legfontosabb, hiszen a hazai növekedésben a lelket tartó export több mint háromnegyede ebbe a régióba tart. Áttételeken keresztül persze Kína jelentősen felértékelődött, hiszen ha ott akár eggyel kevesebb Audit vesznek, az itt, a magyar GDP-ben is kiesést okoz. Az pedig, hogy jövőre kenterbe verjük a 0,7 százalékkal gyarapodó Európát az 1,6 (sőt akár 2) százalékos növekedésünkkel, nem több hiú ábrándnál. Ahhoz ugyanis olyan tervnek kell lapulnia Matolcsy György híres-nevezetes íróasztalfiókjában, amilyet még nem látott a világ. Igaz, a nevéhez köthető unortodox intézkedések orgiája is ismeretlen volt sokáig, de ebben már fél Európa őt próbálja utánozni – Orbán Viktor szerint.

Valójában viszont lassan illene szakítani azzal a koncepcióval, hogy mi húzzuk ki Európát a slamasztikából, mielőtt még túl sokan elhiszik. Amíg nem lesznek beruházások, addig a magyar gazdaság sem tud kilépni a túlélő üzemmódból. Hiába hagynak a járulékcsökkentésekkel százmilliárdokat a kisvállalkozásoknál, ha nem lesz kinek beszállítaniuk, még a jó szándékú intézkedés is bukásra ítéltetett. A dolgok ugyanis nem nálunk dőlnek el.

A legtöbb, amit a kormány tehet, hogy felkészíti a gazdaságot a reménybeli nyugat-európai konjunktúrára. Hogy bármikor is dördüljön el a startpisztoly, ne ragadjunk be rögtön a rajtnál. Ha így lesz, mi is bonthatjuk a pezsgőt.