Átutazók
Becsületkasszára utazhatnak autóval a Sopron melletti Ágfalva és a szomszédos osztrák Schattendorf (Somfalva), valamint a közvetlen környék lakói az őket összekötő kevesebb mint két kilométeres útszakaszon.
Ők ingyenesen használhatják az öt éve felújított, mára már jelentősen megrongálódott utat, rájuk bízza az önkormányzat, hogy akarnak-e fizetni a használatáért valamit. Ha megcsörrentenek némi aprót, azt megköszönik, ha nem, akkor is jöhetnek-mehetnek isten hírével a helybeliek. Az átutazók előtt azonban leengedik a sorompót, s egyszeri alkalommal egy százasért húzzák fel. Legalábbis ez a helyi önkormányzat terve.
Nem az a kérdés, hogy visszatérül-e időben és benzinpénzben ez a százas – valószínűleg igen, hiszen ezzel az úttal jelentősen rövidíteni lehet a határátlépést –, még csak az önkormányzat készülő, utazókat megkülönböztető rendeletének a természetét sem hánytorgatjuk fel, s egyáltalán nem emlegetünk útonállást.
Ugyancsak elfojtjuk magunkban azt a kikívánkozó kérdést, hogy milyen minőségben újították fel azt az utat, amely ennyi idő alatt balesetveszélyt előidéző módon tönkrement.
Csupán arra összpontosítunk: azért kell valakinek, ez esetben az átutazónak, a zsebébe nyúlnia, mert az utat – a helyi és az állami mellett –uniós támogatásból újították fel. A pénzt pedig csak úgy kapták meg, ha vállalták: legalább öt éven át az átadáskor tapasztalt minőségben fenntartják az útszakaszt, egyébként az unió visszaveheti a támogatást.
Ebből bizony egyszer még országszerte baj lesz.
Sokan járnak majd úgy a normális esetben nem visszatérítendő uniós támogatással, mint a svájcifrankalapú hitelekkel. Vegyük föl, fogadjuk el, utána meg majd csak történik valami.
Történt.
Az ágfalvai önkormányzat meg tudja magyarázni a bizonyítványát.
Ők a határ menti kapcsolatok erősítése végett, a napi szomszédolást elősegítendő csináltatták meg az utat.
Nem tehetnek arról, hogy közben rákaptak az átutazók is, s az útnak a tervezett forgalom négyszeresét kell elviselnie naponta. A testület azonban nem magyarázkodik: a fenntartáshoz szükséges pénzt beszedi azoktól, akik előidézték a nem rendeltetésszerű állapotot. Tudják: ez sokkal jobb megoldás, mint visszautalni a már elköltött összeget.
Vajon idővel hány hasonló sorompó csukódik még le előttünk országszerte?
Magyarországon sok beruházás épült uniós támogatásból. Bizonyára akad köztük nélkülözhető, hosszú távon csak nagy áldozatokkal működtethető presztízsberuházás is, mely csupán csoportérdekeket szolgál, de egy ideig a megfelelő minőségben működtetnie kell vagy visszapostázni a milliókat, milliárdokat. Ezekben az esetekben azonban nehéz megtalálni az „átutazókat”, itt aligha lesz becsületkassza, mindenkinek kiforgatják a zsebeit.
Fizetünk, mint idegen ingázók az ágfalvai útsorompónál.
Csak egy kicsit többet.
