c. munkájában. A legnagyobb magyar 12 törvény kidolgozását és elfogadását ajánlja és hangsúlyozza, hogy először a hiteltörvényt kell megalkotni, „mert annak nem léte, mint a honi tapasztalás mutatja, legtehetősebb nemzeteket is megsemmisíti, léte pedig a legtehetetlenebbeket is előmozdítja”.

Nagyon időszerű, hogy a magyar kormány az IMF-fel megkezdi a tárgyalásokat a kedvezőbb hitelezés érdekében. Széchenyi felhívja a figyelmet arra, hogy „a hitelt gátolni nem egyéb, mint egy test ereit megakasztani”, azonban a legnagyobb magyar azt is megállapítja, hogy „a közösségnek szinte csak azon része hagyá helybe hitelfelállítási javaslatomat – ami felette furcsa –, melynek hitelre nagy szüksége nincs, midőn azon része kötött minden módon belém, melynek hitelre felette nagy szüksége van”. Szerencsére ezen a területen az elmúlt 180 évben nagy változás történt, mert minden piaci résztvevő felismeri a hitelnyújtás fontosságát.

Ma is időszerű a legnagyobb magyar azon gondolata, amely szerint a hitel kapcsán „nem csak a pénzhitelt, de az azzal szoros összeköttetésben lévő erkölcsit is értem”. Széchenyi számtalan írásában hangsúlyozza az erkölcs, az erény jelentőségét. 1830-ban megjelent Hitel c. könyvében kifejti, hogy „egyedül az erény az oka néhány nemzet gigászi felemelkedésének”. Széchenyi a hitel hiányát az erkölcsi romlottság egyik fő okának tartja, rámutat arra, hogy „a polgári erény a kötelességek teljesítésének kútfeje”.

Széchenyi a vezetők számára mindenkinél fontosabbnak tartja az erkölcsös életvitelt, a Hitel c. könyvében megfogalmazza, hogy „minekünk az erény sokkal magasabb lépcsőjén kell állni, mint másoknak, ha igazán kívánunk használni”.

Dr. Takács Imre Széchenyi-kutató, Hajdúszoboszló