„A város jelenlegi vezetőinek minden lehetőségük megvan arra, hogy a változások élére álljanak. Három és fél év alatt látványos javulást lehet elérni, s az utcakép megszépülése minden plakátnál és kampánynál meggyőzőbb érv lesz a progresszív erők újraválasztása mellett.” Kilenc évvel ezelőtt biztatta így Fórum rovatunkban Hegyi Gyula a szoclib koalíciót: ne féljenek attól, hogy a dugódíj politikai öngyilkosság lesz.

Eltelt néhány év, mire a bátorságukat összeszedték. 2008 végén az MSZP, az SZDSZ és az MDF fővárosi frakciói megszavazták, hogy pár éven belül megteremtik a dugódíj bevezetésének a feltételeit. A Fidesz–KDNP-frakció tiltakozott.

A 2010-es önkormányzati kampány idején már valamennyi párt és fővárosi vezető a dugódíj bevezetésével számolt Tarlós Istvánnal együtt. Horváth Csaba, a szocialisták főpolgármesterjelöltje ebből a bevételből ígért ingyenes tömegközlekedést. Az Orbán-kormány már 2011 áprilisában betervezte gazdasági programjába a dugódíj gyorsított bevezetését, októberben a főpolgármester és helyettese megerősítette, hogy ez, amint lehet, megtörténik.

A kormány és a főváros idén megállapodott, hogy legkésőbb jövő nyártól lesz dugódíj. A fővárosi szocialisták rögvest nekik ugrottak. Ahogy 2009-ben a Fidesz–KDNP, most ők háborogtak a nyomorgó autósok kegyetlen megsarcolása miatt. Horváth Csaba a Klubrádióban el is magyarázta: nem jelent az ám semmit, hogy a 4-es metró uniós támogatása fejében vállalták a dugódíj bevezetését, mert azt úgy is lehet teljesíteni, hogy nullaforintos díjat kérnek, vagy a dugódíjas zónát akár egyetlen utcára szűkítik.

Ezek után a kormánypárti frakciók az Országgyűlésben a saját minisztériumuk füttyentésére leszavazták a saját kormányuk és a saját főpolgármesterük megállapodását – a szocialistákkal együtt. Még az előterjesztő is önmaga ellen szavazott. „Soha nem voltam dugódíjpárti” – nyilatkozta lapunkban Tarlós István, aki másfél hónappal ezelőtt leszögezte a Hír TV-ben, hogy „a dugódíjat mindenképpen be kell vezetni”.

Csak az LMP maradt hű önmagához. És a városhoz.

A dugódíj nem a pénzről szól. Nem arról, hogy miből lehet a kiéheztetett BKV-t koldusfilléren életben tartani. Hanem az élhető városról. A dugódíj belépő az emberközpontú városba. Egy humánus városfejlesztési stratégia kulcseleme. A várost körbe vesszük körgyűrűvel, hogy ne jöjjön be, akinek nincs itt dolga. Egy belsőbb körben kialakítjuk a P+R parkolók gyűrűjét, azon belül (többek között a dugódíjból) fölfejlesztjük a tömegközlekedést, hogy a dugódíj, a jó parkolási lehetőség és a vonzóbb tömegközlekedés együttesen távol tartsa az autók jelentős részét. A várost visszavesszük az autóktól. Sokkal több lesz benne a levegő, a zöld, a társas tér, a játék, az emberekkel teli, eleven utca, megszaporodnak a kis üzletek, sokkal kisebb lesz a bűz, a zaj, kevesebb a veszély, a baleset.

Tudjuk, hogy ez az állapot messze van. Tudjuk, mit kell tenni azért, hogy ne közeledjünk hozzá, hanem távolodjunk tőle: ellenzékben tegyél meg mindent azért, hogy ellenfeleid számára politikai öngyilkosság legyen, amiről tudod, hogy jó. Ha kormányra kerülsz, akkor járasd le azzal, hogy a feltételek megteremtése nélkül, rohammunkával próbálod bevezetni, jelezve a kényszert és az undort, eltakarva a dolog valóságos, emberi értelmét. Vad politikához nem illik szelíd város.