Márpedig a szó, slágerigazság ide vagy oda, tényleg veszélyes fegyver. Amit sokan mondanak, az hajlamos igazságnak tűnni már attól, hogy annyian szajkózzák: a többség nem tévedhet. S bár a helyzet szociálpszichológiai szempontból közhelyszerű – nincs olyan ember, aki ne volna hajlamos a maga frusztrációját, kudarcait másra kivetíteni, amikor tehetetlennek, sarokba szorítottnak érzi magát. Ha ugyanez társadalmi méreteket ölt, borzalmas, megfékezhetetlen konfliktusok veszélyét rejti magában.

Ott vagyunk, ezen a ponton. Ha tábortűznél, villamoson és a fodrásznál bevett társalgási téma a cigányozás, ha az számít deviánsnak, aki nem hajlandó ebben részt venni, ha ez évszám, évtizedszám folyhat anélkül, hogy mi magunk tennénk ellene, akkor életre kel a szó: a többség nem pusztán kitaszítja magából a cigány kisebbséget, de billogot is éget rá. Bűnös. És akkor természetessé válik, hogy egy valahai írástudó ember „bocsánatkérést” követel a cigányoktól, mindtől. Mert egy bűnöző brutálisan meggyilkolt egy fiatal nőt.

A rettenetes tettről immár lehetetlen lehántani a hozzátapadt pluszjelentést: ez a cigánybűnözés újabb példája. Márpedig ha van ilyen fogalom, akkor meg is lehet tölteni tartalommal is. Szögi Lajos, Marian Cozma... H. Nóra kiskunlacházi gyilkosa történetesen nem. De lehetett volna.

Józan politikus, hivatását tiszteletben tartó politikai erő ilyen helyzetben az egész társadalom érdekét nézi. A bűnösre rámutat, hogy ő a bűnös, de érthető, világos szóval megvédi az ártatlant. Nem emeli egy csoport bűnévé az egyénét. És legfőképp nem farag marketingelőnyt a tragédiából, nem gyújtja meg a bomba kanócát, hogy őrá is vetüljön a robbanás fényéből. Gondolunk itt Turi-Kovács Bélára, akiről őszintén szólva úgy hittük, kisgazdapártjával együtt rég a süllyesztőben kötött ki, de most hirtelen kiderült: ő is fideszes, és épp most jutott eszébe a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazni, „a társadalom védelme” érdekében. Igen? Védeni kell „a társadalmat”? És akkor nem kellett, amikor fekete terepjárós férfiak lőfegyverrel és Molotov-koktéllal vadásztak véletlenszerűen kiválasztott cigányokra – vagy azokra, akiket sztereotip módon annak véltek – a faluszéleken?

A magyar bíróság után, mely eddig kizárólag cigányokat ítélt el rasszista bűncselekmény miatt, most a kormányzó párt is visszaigazolja, hogy lehet „cigányokra” és „magyarokra” osztani a társadalmat, lehet egy közösségre róni az egyén bűnét. Meglehet, pillanatnyi érdekből teszi: de tudatlansága sem menti fel a bűn alól, amelyet Magyarország ellen követ el.