Pedig csak azt kértem tőle, ugyan menjen már egy kicsit arrébb az automata ajtó elől, hogy a babakocsikat toló hölgyek is be tudjanak jutni a teremgarázsba. Bár rengeteg történetet hallani a különböző hétköznapi verbális atrocitásokról, egy teljesen ártalmatlan helyzetben megnyilvánuló, ilyen mértékű indulattal még sosem találkoztam. Autósként persze már nem csodálkozom azon, hogy „úrvezetők” –függetlenül attól, hogy luxuslimuzinok vagy kopottas modellek volánjai mögött ülnek-e – az autóbuszsávról, jobbról előznek be.

Ahogy a piros jelzésen való áthajtás is nemzeti sportnak számít itt, a Kárpát-medencében.

Agresszivitásból jut bőven a tömegközlekedésre is. Az 51-es villamoson például a jármű vezetőjének esett neki egy pár: azért kezdték ütni-verni, mert kérte a felszállókat, hogy a kutyájukra szíveskedjenek feltenni a szájkosarat. A BKV jegyellenőreit is egyre több fizikai atrocitás éri. S mint egy illetékes nyilatkozta, az ellenőröket alapvetően a jogkövető állampolgárokkal való fellépésre képezték ki. Könnyen lehet, hogy az önvédelmi jártasság is bekerül a programba, mivel egyre gyakrabban fordul elő, hogy a rajtakapott bliccelők erőszakkal próbálják elkerülni a bírságolást. Mentősöket és más közfeladatokat ellátó személyeket is sűrűn támadnak meg. Az új büntetőtörvénykönyv szerint akár börtönbe is kerülhetnek e testi sértések elkövetői. Sokkal jobb lenne persze, ha a társadalomban nem a „lenyomlak, eltaposlak” szemlélet uralkodna. Ehhez más közbeszéd is kellene: méltóbb, a másikat megtisztelő.