Itt mindjárt meg kell állnunk. A tiszaigari paraszt csalódottságát teljességgel megértjük, viszont azt még egy parasztnak is tudnia illene, hogy neki Kékessy Dezső nem szimpla úr, mint egy falusi tanító, hanem nagyméltóságú úr, hiszen mégiscsak Magyarország párizsi nagykövete volt, és egyébként is.

Két álló éve épül a két világháború közötti új és úri Magyarország, végre kialakulni látszik a nemzeti nagytőkés és nagybirtokos osztály, amely a vállán viszi a haza súlyos terhét, ám a lakosság még mindig képtelen kellő tisztelettel illetni az ország nagyjait. Még az állami tévében is rendre Kövér urat mondanak, holott a házelnöknek a Horthy-évek protokollja szerint a méltóságos úr megszólítás dukál, mint ahogyan a Közgép-székház előtt rajcsúrozó elempés képviselők is tudhatnák, hogy Simicska Lajos nagyméltóságú úr, no nem mint Közgép-tulajdonos és a magyar köztársaság rendkívüli és állandó pályázatnyertese, hanem mint a miniszterelnök valóságos belső titkos tanácsosa.

Legalább a földhaszonbérleti pályázatok beindulásakor illett volna megtanulni a protokollt. Igaz, a helyzet nem mindig egyértelmű. Nemrég például a miniszterelnök látogatott el L. Simon államtitkár mintabirtokára gazdasági csodát nézni, ahol elégedetten nyilatkozott a gyümölcsösben dolgozó elítéltek teremtő munkájáról. Az erről szóló riportban csak úgy hemzsegett a sok úr megszólítás, egyedül az elítélteket nem urazták. Holott az úri Magyarország rendje szerint L. Simonnak mint képviselőnek a nagyságos úr megszólítás jár ki, sőt amióta államtitkár, egyenesen méltóságos úr a titulusa, akárcsak az országos rendőrfőkapitánynak vagy azoknak a magas rangú rendőrtiszteknek, akiket most csuktak le korrupció alapos gyanúja miatt.

Szerdán aztán az állami tévé focimeccset közvetített Fehérvárról, szokás szerint középpontban a VIP-páhollyal: Orbán úr, Garancsi úr, Hernádi úr, Csányi úr. Azt tudjuk, hogy az úri Magyarországon a MÁV meg a Posta vezérigazgatója méltóságos úr volt. De micsoda a Mol vezére? Vagy Garancsi úr, aki fehérvári futballklub-tulajdonosként a miniszterelnök kerékpárügyi biztosa címet is elnyerte? Nagyságos urak, netán főméltóságúak?

Nem magunk miatt kérdem. Mi már eljátszottuk alattvalói becsületünket, bennünket a köztársaság totál elfajzottá tett, mutathatják nekünk minden álló héten a fehérvári VIP-páholyt, akkor sem értjük, hogy miért kellene az ott ülőket ab ovo tisztelni, továbbá nagy ívben teszünk a Kékessyek meg a Szapáryak családi múltjára, a Nyergesek és Simicskák jelenére; semmi országos jó nem marad utánuk. Hanem az unokáink. Akik már ebbe születnek bele. Hogy amikor majd megjelenik L. Simon méltóságos úr a birtokon, reflexszerűen kapják-e le a kalapjukat, vagy pedig úgy kell nógatni őket? Félreáll-e autójával unokánk az úton, amikor Kékessy méltóságos úr épp kikocsizik? Mer-e unokánk Nyerges főméltóságú úr szemébe nézni, amikor az barátságosan barackot nyom a fejére, vagy pirulva lehajtja a fejét? Hálás szívvel köszönik-e meg majd a tiszaigari parasztok az erkélyről közéjük vetett krajcárokat a Szapáry-lány lakodalmán?

Ne felejtsük: az új, úri Magyarországot az unokák töltik meg majd élettel. Kérdés: igazodnak-e hozzá, vagy valami ősösztönből kifolyólag ők is rebellissé válnak, és lerázzák magukról ezt az egész társaságot, mint valami rossz tréfát?

Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom munkatársa