Tudniillik miközben mi fővünk a saját levünkben, és teljesen elszoktunk attól, hogy – hacsak nem a magyar kisebbségről van szó – akár a legszűkebb környezetünkre is figyeljünk, Szlovákiában, Romániában, majd utolsónak Szerbiában is kicsúszott a hatalom a konzervatív pártcsalád kezéből; jöttek helyükre a „balközepek”. Mindhárom országnak szociáldemokrata/szocialista kormányfője van; kettőben a liberálisok is szóhoz jutottak. Elgondolkoztató, hogy közvetlen szomszédságunkban a Fidesz pártcsaládja a szó szoros értelmében elolvadt. Még az általában jobbra húzó Horvátországnak is szocdem kormánya és kormányfője van tél óta.

Alapvetően történelmietlennek és anakronisztikusnak gondolom a „kisantant” feléledésével való fenyegetőzéseket, kivált olyan viszonyok közepette, amikor az érintettek vagy az Európai Unió tagjai, vagy a tagság küszöbén állnak, vagy, mint Szerbia, „arra ácsingóznak”. Azt azonban teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy sajátos módon a friss szocdem kormányfők (Fico, Ponta, Dacsics) pedigréje jóval nacionalistább, mint az elődeiké.

Magyar szemmel nézve: szomszédsági viszonyaink romló állapotba jutottak. Ama kevesek közül, akiket a magyar miniszterelnök a barátjának mondott vagy tudott, a szerb Tadics (őt mellesleg csak sajnálni lehet, mert messze a legpozitívabb figura volt a Milosevics utáni Jugoszláviában) elveszítette állását, a román Basescu elnök vesztésben van, az Orbán által felkarolt magyar pártok (a szlovákiai MKP, a romániai MPP és EMNP, a szerbiai VMSZ) pedig nem „ugrották meg” a parlamenti küszöböt, bár a VMSZ a kisebbségek küszöbmentessége miatt bejutott. Úgy fest, mintha a halál csókja volna azoknak a homlokán, akiket a Fidesz kedvel.

Nyugtázzuk azonban, hogy Szlovákiában bejött a Fico-papírforma, míg Romániában a választások nélküli hatalomváltáshoz a szocdemekhez való opportunista átáramlás kellett. Szerbiában azért van szocialista miniszterelnök, mert a nacionalista Nikolics, az elnökválasztás nyertese a roppant ambiciózus Dacsicsnak ajánlotta fel a kormányfői posztot, amelytől Tadics idegenkedett. Szlovákiában az új kormányban nincs „liberális fék”, Romániában és Szerbiában van. Akárhogy is, csupa „elátkozott balközepes” vesz bennünket körül, és egyiktől sem várható el (különösen nem a nyomulós Pontától vagy az egykori Milosevics-szóvivő Dacsicstól – Ficót már ismerjük), hogy csak úgy áradna belőlük a szeretet Budapest felé. Rokonok egyvalamiben vagyunk: románok, szerbek, magyarok, mind az IMF járszalagján vagyunk; nem egymás, hanem a pénzes zsák rokonszenvét kell keresnünk.