A viharvert Orbán
Ezt jól mutatják a róla készült fényképek. Magyarországnak tényleg leharcolt a miniszterelnöke, karikásak a szemei, olykor ahhoz a csapzott verébhez hasonlít, amelyik nem ért be dörgő vihar idején a lapulevél alá. Ezt rosszindulat nélkül mondom. Orbánt szemmel láthatóan megviselte a világ, benne Európa, máskor az ország ellen vívott folyamatos szabadságharca. Amelynek persze meglesz az eredménye. Pótolhatatlan sámánja, az IMF elől szintén szabadságra siető Matolcsy György futtában mondta, hogy 2030-ra gazdag és boldog ország leszünk. Ez logikailag azt jelenti, hogy az örökös ármánykodásnak, viszálykodásnak – lám – csak meglesz a jutalma.
A kedves arcát egyre ritkábban mutató Magyarország miniszterelnökének fáradtsága érthető és elfogadható. Ha ellenünk is annyi puccsot kíséreltek volna meg, már rég teletojtuk volna a gatyánkat. A támadások Orbán hivatalba lépése óta mindennaposak. Egyszer a CNN, máskor „Möszjő” Cohn-Bendit indított háborút a kormány és Orbán ellen. Valaki mindig. A miniszterelnök mindig pontosan tudta, hogy ezek Magyarország leigázását célozták. És hiába tette ki népéért a lelkét, s küzdött ina szakadtáig, két éve folyamatos a háború. Nem teheti meg, hogy a marsallbotot odatámasztja a frigó mellé! Az sem adatik meg neki, hogy legalább a romkocsmák félhomályában merengjen. Ahol ő van, garantált a puskaporszag. Dörögniük kell az ágyúknak.
Fáradtsága mögött ott a sok tengeri ütközet is, amelyben győzelemre ítélte magát. Romániát és a másik nagy tengeri hatalmat, Szlovákiát is csak térdre kellett kényszerítenie. Közben arra is figyelnie kellett, hogy a hajóágyútendert a Közgép nyerje, Selmeczi Gabriella pedig ne tévessze össze Budai Gyulát a cápákkal. Hja, kérem! Sokunkon kifogna az országértékelő beszédekben is gyakran megidézett tenger! Gyorsnaszádnak láttatni a lyukas csónakot egy tapasztalt tengeri medve számára is megerőltető mutatvány lenne. Ebbe mi, hétköznapi komcsik is simán belenyekkennénk idegileg.
Ott van aztán a földharc. Nem elég, hogy a Klubrádió nemzetellenes módon meg akar maradni, piszkálják hazánk ékkövét akkor is, ha szűkebb pátriájában, a béke szigetén – miként annyi más szentnek – maga felé hajlik a keze. A haldokló Nyugat szekerét toló politikai ellenfelek nem értik az ősi kínai szólást: ha egyetlen kosár föld hiányzik, az építmény összeomlik.
Nem omolhat össze a sok fáradozás súlya alatt Orbán Viktor sem. Még egy kalóznak is jár a pihenés. Maradjon sokáig az IMF!