Európa, sőt az egész világ egyik legalacsonyabb termékenysége, a nyugat-európai mutatókat évtizedek óta megközelíteni képtelen halálozási statisztikák – ez az elkeserítő kép rajzolódik ki Magyarországról a héten megjelent Demográfiai portré 2012 című kiadványból.

Babakötvény: egy kísérlet a sok közül. Ez például a Gyurcsány-kormányé

Úgy tűnik, hogy hiába minden erőfeszítés: tavaly az eddig mért legalacsonyabb, 88 ezres születésszám azt mutatja, hogy sem a gyerekek után járó adókedvezmények, sem a Három királyfi, három királylány mozgalomhoz hasonló civil kezdeményezések nem vezetnek eredményre. (Kérdés persze, hogy milyen eredményre számítottak az olyan kormányzati intézkedésektől, melyek csak a társadalom egy szűk rétege, a felső középosztály számára hoztak érzékelhető javulást.) Ez alapján valószínűleg az egyelőre csak ötletszinten felmerült, a gyerekek után járó magasabb nyugdíj vagy a gyermektelenségi adó sem hozna érdemi változást.

Mert nem ezen múlik. Szakemberek és figyelmes civilek régóta mondják: mélyebb, bonyolultabb összefüggések állnak a családok gyermekvállalási döntései mögött. Igen, számít a gazdasági válság, számítanak a családtámogatások, számít az adórendszer. De ugyanilyen fontos a párkapcsolati formák alakulása, a nők oktatásban, munkahelyeken, háztartásokban betöltött szerepe, az életcélok változása. Olyan folyamatok ezek, melyekre nem lehet sem törvényekkel, sem civilmozgalmakkal, de még a gyermektelenségi adó rémképével sem hatni.

Az élet másik végével azonban már nem ez a helyzet. A halálozási statisztikáink legalább annyira szomorúak, mint a születési adatok. A magyarok születéskor várható átlagos élettartama messze elmarad az európai átlagtól, de még a csehek vagy a lengyelek mutatóitól is. Hamarabb leszünk betegek és halunk meg – elsősorban szív- és érrendszeri betegségekben, rákban, bélrendszeri és légzőszervi betegségek következtében –, mint más európai országok lakói.

És ezen igenis lehetne változtatni.

Azon is például, hogy továbbra is listavezetők vagyunk alkoholfogyasztásban, dohányzásban, hogy nem mozgunk, hogy sok cukros, lisztes, zsíros ételt eszünk. A dohányzás elleni szigorú fellépés egy dolog, de legalább ilyen fontos lenne az alkoholfogyasztás mérséklése. Új drogstratégiánk már van, holott a drogfogyasztók száma töredéke az alkoholistákénak. De ha ez nem megy, legalább ne költenénk állami pénzt a pálinkafogyasztás népszerűsítésére! Igazán nem szorul rá.

Költhetnénk ehelyett a mozgás, a szűrővizsgálatok fontosságának hangsúlyozására, a mentális egészség védelmére. Annak felmérésére, hogy az utóbbira mekkora szükség lenne, elég csak két megállót utazni a 4-es, 6-os villamoson.

A kormány képtelen beletörődni a termékenység csökkenésébe, de mintha könnyedén elfogadná az indokolatlanul rövidre szabott életeket.

Az előbbi területen kudarcot vallott, az utóbbin nem is próbálkozik. Pedig lenne értelme.