Nem az a megrendítő, hogy egy szélsőjobboldali képviselőről kiderül, hogy zsidó, hanem hogy százezrek élhetik meg e politikushoz hasonlóan rejtőzködve, szégyenbélyegként zsidóságukat. Földes Anna idéz és félreért, amikor azt kérdi, „vajon mit kellene még hozzátenni” a zsidósághoz az általam említett „veszteség, a félelem vagy a szégyen” érzete mellé, mely sokak szemében e fogalomhoz társul.

Természetesen nem valamiféle felszínes nacionalizmus „büszkeségére” gondoltam, e kifejezés sem szerepel írásomban, ilyesmit nem helytálló nekem tulajdonítani. Szerintem azonban a zsidó hagyomány, népi lét és a modern zsidó kultúra pozitív ismeretanyagát, értékeit és érzéseit kellene megtalálnunk, különben nem marad más, mint a vészkorszak okozta trauma emléke, a félelem és a hiány. A magam részéről a zsidóság Magyarországon maradó része számára az asszimiláció helyett az integrációt ajánlanám. Megköszönve könyveimet illető elismerő szavait, még egy ponton helyesbítenem kell: a Szombat, melynek főszerkesztője vagyok, nem hetilap,mint írja, hanem havilap, igaz, gyakran naponta frissülő internetes honlappal.