Magyarország nemzetgazdasági miniszterét Matolcsy Györgynek hívják. Nálunk egy ideje nincs pénzügyminisztérium, így hozzá tartoznak a pénzügyek is. 

Ezt csak azért érdemes leszögezni, mert felületes szemlélő könnyen abba a tévedésbe eshetne, hogy Matolcsy György egy felelőtlenül handabandázó magánszemély, akinek tevékenysége, gondolatvilága, habitusa az égvilágon semmilyen hatással nincs a magyar emberek életére. A félreértés abból adódhat, hogy a miniszter éppen arra a tíz napra vesz ki szabadságot, amikor Budapesten tárgyal majd az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap delegációja. Azok, akikkel nyolc hónapja szeretnénk végre asztalhoz ülni, mert van valamijük, amire szükségünk lenne: pénz, sok pénz.

Elvben egy nemzetgazdasági miniszter az ilyen vendégekkel maga tárgyal, és ennek Matolcsy esetében sem volna semmi akadálya. Tud angolul, ismeri a szakkifejezéseket, tudja, mi a különbség a készenléti és az elővigyázatossági hitelkeret között. (Előbbi szigorúbb, erről hajlandó beszélni az IMF, az utóbbi lazább, ezt akarja hiába a kormány.)

A gazdaság, sőt az ország érdeke azt kívánná, hogy Matolcsy azon a héten dolgozzon – még akkor is, ha az EU és az IMF szemében már régen lejáratta magát, és a tárgyalásokat Orbán Viktor ezért előbb Fellegi Tamásra, majd Varga Mihályra bízta. Az, hogy a miniszter a delegáció érkezése előtti napon megy szabadságra, és csak a távozása utáni napon tér vissza, jelképesnek tekinthető. Mintha nem Orbán, hanem Matolcsy mondta volna, hogy „ha az IMF jön, én el”. Mintha a miniszter nem akarná a nevét adni ahhoz, ami történni fog. Akkor viszont nem kéne lemondania inkább? Ellenkező esetben a közeljövőben nagyon sokat kell majd szabadságra mennie.