Minden élelmiszer káros az egészségre. Nem hiszik? Próbáljanak megenni egy dézsa tökfőzeléket egyszerre! Vagy egy ültükben egy negyed kiló őrölt piros paprikát. Na ugye! Ugyanígy káros, ha minden öt percben behabzsolnak egy zacskó szaloncukrot, vagy kizárólag levesporokból készült izéken élnek. A példaként említett élelmiszer-kategóriák között azonban van egy nagy különbség: az egyikre vonatkozik a chipsadó, a másikra nem.

A magyar törvényhozó élete sem egyszerű, lássuk be! A chipsadóval például egyszerre kell újabb pénzt behajtani a fogyasztókon úgy, hogy közben kifelé az egészet valami egészségvédelmi akciónak kell álcázni – ráadásul közben arra sem árt odafigyelni, hogy ne lépjenek valamelyik kormányközeli nagyvállalkozó lábujjára. Talán nem is csoda, hogy eddig jobbára csak ez utóbbi szempont teljesült maradéktalanul. Így lett például a világszerte „fat-tax”-ként ismert, jobbára a zsíros gyorséttermi hústermékekre kivetett hamburgeradó ötletéből nálunk a nemzetromboló nassolás elleni csodafegyver.

Istenkém, a törvényeket nem dietetikusok írják, hanem honatyák és lobbisták – a kérdés legfeljebb a sorrend. Ők köztudottan jobban tudják, hogy a mi szervezetünknek mi a jó. Az édességek például nem. Kivéve, ha Túró Rudinak vagy Boci csokinak hívják. Ugyanígy a cukros üdítők sem jók, ha a cukortartalom mellett némi gyümölcsrost is lötyög a dobozban. Minden a tévé előtt elropogtatt sós snack szintén egy lépéssel közelebb visz a sírhoz, míg a sós szalonnától nyilván semmi bajunk nem lehet, ahogy a Fidesz-kompatibilis házi bundapálinkánál is jóval nagyobb veszélyt jelent a közegészségre a citromízű sör. Az adókivetők logikája szerint legalábbis így van.

A chipsadóból származó bevétel azonban elmaradt a várakozásoktól, így az ötletbörze most újrakezdődött arról, mit kellene még megadóztatni. Margarinok, kávé, étrend-kiegészítők – lehet találgatni. Vagy aki szereti az ilyet, akár fogadhat is. Mást amúgy sem tud tenni. Aki a chipsadók mögött rendszert, logikát keres, nincs tisztában a törvényhozók életének alapvető finomságaival; például amikor egy nem túl jó ötlet vagy a főnökhöz jobban bekötött lobbista nyomán egyszer csak hopp, ugrik az A4-es szolgálati Audi vagy a belépő az olcsó parlamenti menzára. Ez utóbbi hely is igencsak hasznos lehet a chipsadó-törvény mélyebb összefüggéseinek a felfedezésére. Például a képviselőink az ebédjüket kavargatva rájöhetnek, hogy a chipsadó logikáját követve lényegében a teljes étlap megadóztatható. De még a gulyáságyú tartását is fegyvertartási engedélyhez lehet kötni, ami még csak nem is lenne túlzás, mivel a zsírosan főző magyar konyha ismeretében kijelenthető: igazi tömegpusztító fegyverrel állunk szemben.

Ma még büntetlenül eheti