Ezek mindenki számára könnyen érthető, követhető információkat jelentenek. Ezen országrangsor mögött olyan mérések állnak, amelyek alapján pontosan látható, melyek azok a területek, ahol jobban, melyek, ahol kevésbé jól teljesít egy-egy adott ország.

Az IMD szerint a versenyképesség 10 alapszabálya:

– Alakíts ki stabil és kiszámítható törvényi környezetet.

– Haladj a rugalmas, alkalmazkodóképes gazdasági szerkezet felé.

– Eszközölj beruházásokat a hagyományos és a technológiai infrastruktúrába.

– Mozdítsd elő a magánmegtakarításokat és hazai befektetéseket.

– Fejleszd az aktivitást a nemzetközi piacokon, légy vonzó a külföldi közvetlen beruházások számára.

– Fókuszálj a minőségre, gyorsaságra és átláthatóságra a kormányzatban és államigazgatásban.

– Tartsd fenn a kapcsolatot a jövedelmi szintek, a termelékenység és az adózás között.

– Óvd a társadalmat a jövedelmi egyenlőtlenség csökkentésével és a középosztály erősítésével.

– Eszközölj sok beruházást az oktatásba, főképp a középiskolai szintbe és a munkaerő élethosszig tartó képzésébe.

– Hozd egyensúlyba a helyi és globális gazdaságot a fenntartható jólét biztosítása érdekében, és közben óvd az állampolgárok értékrendjét.

Minden ágazat, vállalkozó másként és máshogyan versenyképes, ebből alakul ki a nagy átlag, de az biztos, hogy a saját versenyképességét mindenki tudja mérni és esetleg befolyásolni. A baj ott van, ha megfeszül, sem tud versenyképes lenni, mert rajta kívül álló okok ezt nem teszik lehetővé, például az árfolyam, vagy az adózási rendszer, vagy egyéb, a fenti listában is található kormányzati hiányosságok.

Nemrégiben az egyik televíziócsatorna beszélgetős műsorában tudósok, oktatók és gazdasági szakemberek ültek körül egy asztalt és értekeztek erről a témáról. Számomra megdöbbentő volt, hogyan lehet részigazságokat mondani és elkerülni a lényeg kimondását. Az egyik vállalkozó vezérigazgató szerint a kínaiak azonos technológiával, 50 órát dolgozva, alacsonyabb bérért, olyan versenyképességi előnnyel rendelkeznek, ami számára gondot jelent! (Kína egyébként 23. a WCY listán, közvetlenül Korea mögött. Kérdezem tisztelettel, várható-e ennek a megváltozása?) Talán azzal, hogy a kormány elfogadtatta a munkaadókra kedvezőbb munka törvénykönyvét, majd sokkal jobb lesz? Ha nem lesz elég jó, akkor még tovább megyünk? A vállalkozók meg csöndben maradnak, mert mégse hurrázhatnak, de tudják, hogy ettől ez a probléma nem oldódhat meg!

Az egyik leggazdagabb magyar vállalkozó az egyébként szükséges magas színvonalú szakmunkásokat, de tartok tőle, inkább a kiterjedt és engedelmes bérmunkás munkavállalókat látná szívesen, ezzel muníciót adva a miniszterelnökünk romkocsmákban züllő, köldöknéző fiatal értelmiségiek re vonatkozó hasonlatának, amit ő sajnos el is hisz és komolyan is gondol! Igazán kíváncsi lennék, ő és társai akkoriban az egyetemi, kollégiumi szobáikat tartották-e egyetlen alkalmas helyszínnek a Fidesz létrehozására, ehhez szükséges vitákra, és soha be sem tették a lábukat egyetlen kocsmába vagy egyetemi klubba sem? Rövid az emlékezet!

A versenyképesség egyik legmeghatározóbb eleme a sok kiművelt és innovatív ember. Az ő tudásukra alapozva lehet egy ország sikeres. Ennek az ellenkezője még sehol nem igazolódott be, még ha rövid távon az egyéb profitmaximalizálási szempontok sikeresnek mutatkozhatnak is. Vajon lehetséges-e egy olyan modell, ahol kizárólag Kína és az egyéb alacsony bérű fejlődő ország gyárt gyakorlatilag mindent? Meddig tudja ezt a termelékenység javításával ellensúlyozni Európa, Amerika? A termelékenység növekedése ugyanis egyre növeli a munkanélküliséget, hiszen nem kell annyi ember. Mi lesz a maradékkal, hol tudnak ezek dolgozni, nem mondott-e le róluk a jelenlegi uralkodó politika, akár irányzatoktól függetlenül? Dolgozhat-e mindenki a szolgáltatási és a közvetlen helyi iparban, mezőgazdaságban, hiszen már azt is kihelyezik? Láthatjuk a fokozódó, jó minőségű és versenyképes mezőgazdasági importot a fejlődő világból. Ne felejtsük el, hogy ezek is sok esetben az itteni tőke befektetéseként jönnek létre (a profit nem ismer határokat és nem karitatív).

Magyarország egyik fő lehetősége a kiemelkedő mezőgazdasági termelési adottsága. Ha itt nő a termelékenység – technológia, földméret –, mitől szívna ez föl több munkaerőt? Ha marad a kis családi gazdaság, a jelenlegi termelési, támogatási, adózási rendszerrel, mitől lesz versenyképes, hiszen ma sem az (lásd harmadannyi sertés, marha, tej, import stb.)? Ma sem tudjuk ezt az ágazatot – a többit sem – tőkével ellátni, hogy fejlődhessen, az EU az egyetlen lehetséges forrás, küzdünk is érte derekasan (kurucosan?), de közben a már ideadott pályázati pénzeket sem tudjuk lehívni!

Látszik, hogy a mi horizontunkon túlmutató gondokkal kellene megküzdenünk. És ezeknek a fő problémáknak az elodázása folyik itt Európában is. Néhány gyengébb láncszem már bedőlt, vagy jó úton halad efelé, de ezt egy pénzügyi válságnak akarjuk látni, láttatni. Nem lehet, hogy sokkal többről van szó? Lehet-e a bankok feltőkésítésével a spanyol fiatalok 40%-os seregét munkához juttatni és a spanyol versenyképességet fokozni? Tartok tőle, hogy mindenki tudja a választ!

Azt kiáltottuk, hogy nem akarunk gyarmat lenni, de akarunk-e engedelmes, nem követelőző, hatalmas tömegű szegénnyel rendelkező országban élni, és elfogadni, hogy az ország a saját uralkodó rétegének a gyarmata legyen? Most mintha ez történne! Hiszen se versenyképesek nem leszünk, sem tőkevonzó képességünk nincs, lesz, akkor csak ez a választás marad. Egy kis aranyos, büszke és nemzeti sziget!

Ez nem csak magyar jelenség!

Lehet, hogy itt lenne az ideje a kapitalizmus mint a jelenleg elfogadott és talán működőképes társadalmi, gazdasági formáció megreformálásának! Azért, mert ez a rendszer az állandó növekedés kényszere alatt van, és csak akkor működőképes! Mi van, ha már tényleg nem tudunk itt Európában vagy a fejlett világban növekedni, mert a fejlődők is akarnak, mert – jogosan –az nekik is jár! Vagy később, az unokáink idején, amikor már fizikailag sem lehet növekedni sehol, mert nem lesz miből? Ilyenkor szokott a háború egyensúlyt helyreállítani.

Ezekre a kérdésekre a független gondolkodóknak kell megtalálniuk a választ. A közvetlen előttünk álló holnap gondja elhomályosítja az éleslátást, mert a rövid távú gátakat, akadályokat mindenki ezrével tudja sorolni, és ezzel lélekben már fel is adta a dolgot.

Ha a tudás és a közmegegyezés megvolna, már csak-csak elboldogulnánk a megfelelő fórumok megteremtésével –mert lehet, hogy a pártok nem azok. A javaslatokat végül a gyakorlat részévé kell tenni a mindenkori döntési mechanizmuson keresztül, vagy annak felrúgásával, mert az egyensúlynak így is, úgy is helyre kell állnia, érdemes ezt a legkisebb áldozatokkal elérni!

A szerző mérnök

– Mi tagadás, a versenyképességünket javítani kellene. Bár előbb még azt is tisztázni kéne, melyik irányba akarunk versenyezni!