Szegény Mádi László! Hiába volt 1990 óta kipróbált harcos, a végső győzelem kapujában elbukott, mert kimondta a kimondhatatlant. Közvetlenül a választások előtt egy szakmai konferencián arról beszélt, hogy bár rövid távon nem megvalósítható, kellő előkészítés és a társadalommal folytatott egyeztetés után bevezethető az ingatlanadó. Lett is nagy ribillió, mire a Fidesz a rá jellemző pragmatizmussal ellegyintette a problémát: bejelentette, hogy nem indítja a választáson Mádi Lászlót. Orbán Viktornak még ez is megérte, beáldozta az örökös képviselő címre is aspiráns társát, csak az elutált ingatlanadóról ne halljon, kivéve akkor, ha a bevezetését szitokszóként említhetik.

És most mégis itt van Orbán nyakán az ingatlanadó, még ha tegnap meg is fogadta újra, hogy ő aztán biztosan nem fogja bevezetni. Az EU ugyanis annyira kegyetlen egy társaság, hogy komoly problémái vannak az egykulcsos szja-nak azzal a hatásával, hogy a gazdagokat tovább gazdagítja, a szegényeket pedig tovább szegényíti, és sokkal szerencsésebbnek tartaná az ingatlanokra kirótt adót, amely feltehetően értékarányos lenne, és akinek nagy értékű háza van, nyilván többet is fizetne.

Na most ez tényleg nem illeszkedik a Fidesz társadalompolitikai elképzeléseibe, de az IMF-et még egyszer nem lehet elkergetni, mint tették azt a választási diadal utáni mámoros hangulatban – most nagyon úgy néz ki, hogy a szabadságharc feltételeit már nem a magyar kormány, hanem a piac, az EU és a valutaalap diktálja. És ezen nincs semmi örvendenivaló: ide jutottunk, ez a szikár tény.

Mint ahogy az is tény, hogy Mádi Lászlót, szegényt, a Magyar Sörgyártók Szövetségének elnöki tisztségéig röpítette az ingatlanadó. És ha némely magyar sörre gondolunk, azt is mondhatjuk: ő volt az első áldozata.