Ehhez az Orbán-kormány a mi pénzünket akarja felhasználni, bár ezt kitartóan tagadja, és a multikra mutogat. Eközben az áfát európai rekordnak számító 27 százalékra emelték, az öregségi korhatár alatti nyugdíjakat megrostálták, reálértékben nem engedik emelkedni a járandóságokat, a közmunkásoknak kevesebb bért fizetnek, mint korábban, úgy, hogy közben a segélyeket visszavágták és feltételekhez kötik, az infláció bőven 4 százalék felett ragadt, a forint árfolyama a devizahitelesek (és mások) törlesztőképességét rontja, a multikra kivetett extra adók pedig beépültek a fogyasztói árakba, tehát ezt is a szolgáltatások felhasználóival fizettetik meg. A legújabb a brutális jövedékiadó-emelés, például az alkoholnál, hogy legyen forrás az egészségügyben a fogyasztók gyógyítására.

Ezek megszorítások? Azok. Ha ezt a listát a választások előtt megmutatják, nem lett volna itt kétharmad, de talán még egyharmad sem. Van értelmük e lépéseknek? Persze. Emberemlékezet óta kapják a kritikát a magyar kormányok, hogy kezdjenek valamit, mert a nyugdíjak alatt összeroskad a költségvetés, az adófizetők zsugorodó köre nem lesz képes finanszírozni az államot, s az egészségügy is nyeli a pénzt.

A változtatások köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit kormányra kerülése előtt ígért a Fidesz, viszont egyes elemei sokéves vagy inkább évtizedes mulasztást pótolnak. A rokkantsági nyugdíjak felülvizsgálata idesorolandó. Azonban ahogy a küllők önmagukban nem alkotnak kereket, úgy ezek az intézkedések is csak rendszerbe ágyazva tudják kifejteni áldásos hatásukat. Ennek hiányában viszont rosszabb lesz a helyzet. A munkanélküli-ellátás átalakítása, a közmunka kiszélesítése nem rossz gondolat, de látta már valaki a munkaerőpiacra visszavezető utat? Mitől, mikor válik a parlagfűirtó alkalmassá arra, hogy a Mercedesnél gépkezelő legyen? Ugyanígy, amíg nincs növekedés, s nem teremnek minden bokorban munkahelyek, a nyugdíjrendszer felülvizsgálatával kiszoruló tízezrek sem találnak maguknak állást. (Végül, de nem utolsósorban: e sorok szerzője mélységesen egyetért az otthon főzött pálinka adómentesítésével, de azért mégiscsak nonszensz, hogy a pálinkaforradalom csúcsán az alkohol egészségromboló hatására hivatkozva emelik a szeszek jövedéki adóját).

Leginkább tehát a koherencia hiányzik a kormányzásból. A politikai hátország még erős, a kormányzati döntések végrehajtása előtt sem állnak akadályok, de ami az országban történik, az inkább tűnik kapkodásnak, semmint alapos tervek körültekintő megvalósításának. A kormány kényszerből cselekszik, nem józan megfontolásból.