A jobb sorsra érdemes (?) Kumin Ferenc örömmel számolt be az érdeklődő sajtónak, hogy Magyarország kormánya fáradságos munkával, időt és pénzt nem kímélve megtalálta Hugh Grant címét. A filmsztár nem újabb romantikus vígjátéka kapcsán került a magyar vezetés figyelmének fókuszába, hanem mert egy brüsszeli fórumon azt mondta, hogy a brit telefonlehallgatási botrány (amelynek maga is egyik kirobbantója volt) arra utal, szükség van a sajtó szabályozására. Másrészt persze, példálózott Magyarországgal, a jóból is megárt a sok: „Az EU országai közül Magyarországon a média szabadságához való alapvető jogot fenyegetik, és ez gátja a jó kormányzásnak is.”

A jó kormányzásnak persze az ilyesmi nem lehet gátja; Kumin, a nemzetközi propagandáért – szebb szóval „kommunikációért” – felelős helyettes államtitkár például alig néhány nap után sikerről számolhatott be. Már el is küldték a színésznek a tájékoztató anyagot, amelyből megtudhatja, mekkorát tévedett, és valójában mennyire rendben van a magyar sajtószabályozás. Lám, a Népszabadság is megírhatja a véleményét az esetről, és még csak ki sem tiltották a mozikból meg a tévékből a Két hét múlva örökkét, a Lord Byront, a Süti, nem sütit, a Négy esküvő és egy temetést meg a többi Grant-filmet. Persze lehet, hogy még megteszik, hiszen a szerződések üres hátlapjai aligha vannak aláírva, és a Klubrádió esetéből tudjuk, hogy ez mifelénk jóvátehetetlen baki.

Hazánk kormánya, mintha csak a jó érzékű Andy Vajna válogatná ki a filmes pályázatok közül a vérbő komédiák forgatókönyvét, már megint mosolyra fakasztja a külvilágot. Főszerepben Kumin Ferenc. Leveri Grantet, mint Colin Firth a Bridget Jones naplója végén.