Ennek apropóján arra gondoltam, hogy gyorsan nyitok egy közönséges kocsmát, ahol az italt és egyéb vendéglátásban szokásos termékeket ingyen adnám, úgymond alapszolgáltatásként, majd annak elfogyasztását követően csak „HÁLAPÉNZT” fogadnék el. Ugyanis a vendégem hálás lenne azért, mert segítettem a szomját oltani, megszüntettem az éhségét. Nagyon rossz állapot az ember életében, amennyiben szomjas és éhes. Még beteg is lehet tőle. Magam előtt látom a NAV ellenőrét, amikor bejön a Gyógyhely nevű kocsmámba, és kér egy üdítőt. Tessék parancsoljon, fogyassza egészséggel. Majd a kérdésére, hogy mennyit fizet, közlöm, ez a szolgáltatás jár önnek mint szomjas embernek. Amennyiben viszont elégedett az ingyenes tevékenységemmel és oltotta szomjúságát, akkor esetleg adhat nekem egy-kétszáz forint körüli hálapénzt. Hangsúlyozom, hogy hálapénzt és nem ellenértéket. Blokkot, nyugtát ne is kérjen, adót tőlem ne is várjon. Én nem szolgáltatok, hanem gyógyítok. És még velem az állam és polgárai jól is járnak, mivel a Gyógyhely működtetése az államnak egy fillérjébe sem kerül, szemben a hanyatló egészségüggyel.

Orosz László Kismaros