Kedves Barátom,

egy egyórás társasági beszélgetés persze csak fölötte lazán jogosít fel erre a megszólításra, de jó emlékeim vannak erről az egy óráról. A beszélgetés idején Te ellenzéki polgármester voltál, ma kormánypárti. Bizonyára nem ezt a kétéves vesszőfutást, sikertelenséget, nemzetközi megvetést képzelted és kívántad kormányodnak, s jogászként – fölteszem – van véleményed az alkotmányozásról, a törvényalkotások módjáról, a visszamenőleges hatályú szabályozásokról, a bírók elmozdításáról és hasonlókról.

Amennyire követni tudtam, Te nem tartottad szükségesnek ezek apológiáját, s a városvezetést tekintetted feladatodnak. Pécset nem érte az a megszégyenülés, hogy színházát egy szélsőjobboldali alak igazgassa. Annál aggasztóbb, hogy a pécsi adminisztráció most az utcaátnevezésekkel beszállt az egyik baljós trendbe, a baloldal szisztematikus, ádáz és kicsinyes megalázásába. Marx utcából Wass Albert utca: ez mindent elmond. Az egyik a legnagyobb európai szellemek egyike, a másik harmadrangú lektűríró, aki nem irodalmi érdemeiért (a kellemes Funtineli boszorkányért), hanem hungarista nézeteiért és (létező vagy nem létező) bűneiért lett a 90-es években a magyar széljobb hőse, s kapott vezető helyet abban az irodalmi panteonban, ahol Illyés Gyulát vagy Németh Lászlót már nem is emlegetik. A czegei grófnak tudomásom szerint semmilyen kapcsolata nem volt Pécs városával. Tapolca után, ahol – Batsányi szülőhelyén! – könyvtár viseli Wass nevét, most az ország egyik legjelentősebb városát éri ez a csúfság.

Sajnálom és föl vagyok háborodva.

Üdvözöl

Radnóti Sándor

A szerző filozófus

– Igen, ez volt régen a Só utca, de az önkormányzatnál határozottan cáfolták, hogy a névváltoztatásnak a nagy arab irodalmár iránti tiszteleten túl bármi köze lenne ahhoz, hogy ebben az utcában lakik a polgármester haragosa