Én, az autós elismertem vétségemet. De bizonyítékokkal, hiteles fotókkal igyekeztem magyarázni, hogy azon a 350 méteren, lakott területen kívül, ahol útkereszteződés sincs, sem gyalogosátkelő, már több mint tíz éve kint felejtették a közlekedési táblákat. Más indoka nincs a sebesség csökkentésének. Az ilyen értelmüket vesztett táblák sok helyen akadályozzák a folyamatos közlekedést.

Levelükben bizonyítékaimra nem adtak kielégítő választ, mert ahogy írják, a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. Nem értem, miért nem számít bizonyítéknak az ügyfél nyilatkozata, a részletes felvételek –csak a gyorshajtásról szóló fotó bizonyíték? –, a szakértői vélemény?! A fotó is tárgyi bizonyíték – vagy nem? A válaszadó írta, hogy a hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességében értékeli! Ezeket miért nem?

A 150 sornak is egy a vége: a 45 000 forintos bírságot köteles vagyok megfizetni, mert annak mérlegelésére sem az első-, sem a másodfokú hatóságnak nem ad lehetőséget a törvény. Ha ezek után sem vagyok elégedett döntéseikkel, 30 000 forint illeték lefizetése mellett a határozat bírósági felülvizsgálatát kérhetem. A bíróság a pert majdan tárgyaláson kívül bírálja el – de azért kérhetem. Idézi a törvény 1952-es évszámát, amit azért jegyeztem meg, mert akkor kaptam jogosítványt. Most 78 éves múltam, nyugdíjamból élek és tartom karban autómat, mert mozgássérült vagyok, és minden vizsgálatnál, gyógykezelésnél szükségem van járművemre.

Kedves Olvasó! Ön előtt semmilyen védekeznivalóm nincsen. Egyet tehetek. Ezen a 350 méteres szakaszon eztán 50 kilométeres sebességgel haladok, és megszámolom, hogy hány autóstársam száguld el mellettem, átlépve a záróvonalat is, amely – ha ennyire odafigyelnek az utak gondozói, tulajdonosai és éber őrei – még hosszú ideig marad az aszfalton.

Tisztelt Dandártábornokok! A közlekedéstől csak akkor válnak el útjaim, ha meghalok. Addig részt veszek abban, és mint eddig, ezután sem okozok balesetet. Eddig együtt dolgoztam a közös ügyért a rendőrséggel, ezután is azt teszem, de kérem, ezután ne csak kötelezzenek, hanem vegyék figyelembe a bizonyítékokat is, mert a táblák maradnak, azzal senki sem törődik, hogy az autósoknak is igazuk lehet! Sajnálom, de a bírságot egy összegben nem áll módomban befizetni, így marad a behajtás, ami ékes példája annak, hogyan lesz a bírságból közadó.

Zelman Ferenc nyugalmazott újságíró