1. Gyüdi Sándor levelének egyetlen érdemi pontja. Megszívlelendő. Nevét rövid ü-vel írja, és nem hosszúval. Gyüdi Sándor, ha valaki nem ismerné. Szegeden majdnem mindenki ismeri. Nem Mefisztó, nem nagyon nemzeti és nem szocialista. Még csak nem is nemzetiszocialista. A mefisztók korában csak Gyüdi Sándor, rövid ü-vel. Székhelyi Józsefet Rövidü küldte öregségi nyugdíjba, mert „nem bírt tovább ellenállni a nyomásnak”.

2. Székhelyi József valóban ún. szakmai nyugdíjas volt már egy ideje. És közalkalmazott, mert úgy maradt a Kjt. túszaként. Gy. S. Rövidü olyan pillanatban roppant meg a nyomás alatt, amely secundum Sz. J. színész számára praktikusan azt a helyzetet generálta, hogy a soros 2012–13-as színházi évadban aligha lehet új feladata bárhol is, lévén kész programok és szereposztások fityegnek országszerte színházainkban. Kivéve talán a Szegedi Nemzeti Színházat, ahol esetleg lesz feladat 2013 áprilisában. Erről Gy. S. Rövidü mintegy nyolcórás töprengés után referált telefonon a nyuggernek, reggel még nem tudta, bizonyára nyomásdurranás mián. A vonatkozó gázsiajánlat gyalázatosan gyarló beárazása és szövegkörnyezete alpári volt, és szégyenletesen szakszerűtlen. Hosszú ű-vel.

3. Székhelyi József szerint a politika nem egyéb, mint a közösség lehetőségeinek művészete. Gy. S. Rövidü nem így látja. Székhelyi szerint a színházat nagyon távol kell tartani a politikától és nagyon közel kell vinni a Városhoz, a megrendelő közösséghez. Székhelyi József az általa vezetett nagyon fontos intézmény vezetőjeként a szakmájáért, a honi kultúráért, a „hazai pályáért” szólalt meg – igaz, csak fékezett habzású civilként, és szólt be a politikának fékezhetetlen szenvedélyességgel érvelve, oldalfüggetlenül ostorozva a politikai álszenteket és gyarlóságaikat, számára semleges pályán Gy. S. Rövidü nem ilyen alkat. Ő nem fog beolvasni. Ő alantasságot, anyagiasságot szimmant Székhelyi tetteiben, szavaiban és politikai háttérszervilizmust orront. Bingó. Servilis servili gaudet. Gy. S. Rövidü anno „nagyon örült nekem…”

4. Székhelyi soha nem nyilatkozott utódjáról negatívan, sőt. A revizori jelentéseket messze meghaladó mértékben tárta fel észrevételeit időben és térben, megelőzve a revizorokat, észrevételeiket és jelentésüket. Veszekedett polgármesterrel, miniszterrel, képviselővel, bizottsági elnökökkel, sürgette a kulturális élet kerettörvényét és ágazati törvényeket, jelesül a színházi törvényt. Strukturális átalakítást kezdeményezett, a deficit réme ellen marakodott, vagyont és értéket mentett, tudta, hogy mi megy ma este és kik játszanak benne, szóval gondoskodott a családjáról. Ezért kapott szegény Pro Urbe díjat.

5. Székhelyi soha nem terhelte Gy. S. Rövidüt észrevételeivel. Nem háttérdirektorkodott, nem kotnyeleskedett, nem oktatta színházi anyanyelvre ezt a terepet alig ismerő utódját. Sőt. Senkivel sem beszélt tapasztalásairól a színházban. Nem beszélt az ősbemutatók misztériumáról, a Made in Szeged hibbant mániájáról, és soha nem beszélt díjakról, viszont kollégáinak egyet-kettőt kitalpalt. Mert előbb volt nemzetközi fesztivál fődíjasa, mint saját nemzete kiválasztottja. Ja, és mert nem szenvedett díjkórságban. És mélyen elhallgatta Monserrat Caballet vélekedését a karmesteri pálca alkalmassági vizsgájáról. És Jose Cura szerény kéréséről sem beszélt…

6. Gy. S. Rövidü igazgató szerepet ígért, ha és amennyiben ez rajta múlik (sic), 2013 tavaszára. Nyolc órával azután, hogy elköszöntünk. Annyiért, amennyiért nyolc órával ezelőtt informált volna, ha tudná, hogy mennyi az annyi. Szerződést azonban nem adott. Direktorként mindig tudtam: ki mennyi. Kollégaként kutya kötelességem nem tudni ezt. Gy. S. Rövidü engem anyagiassággal vádol. Oké. És ha ennyi pénzért a kutya sem ugat, ha rossz alvóként országos éjjeliőr lehetek… ha Sári lányom félévesen eredményesen castingol a Miss Universe Babyn?! Ember?!

7. Kollégákról szóltam. Káprázatosakról. A Város kedvenceiről. Illetlennek tartanám a Kossuth-díjas kollegina életkorát emlegetni. Fiatalabb, mint a prágai tavasz… Gy. S. Rövidü ne parázzon. Nem pályázom a következő ciklusra. De ha pályáznék, a zenei vezetést másra bíznám. Egy karmesterre. Juronics nem politizál semmilyen pályán… Nini, nem ért egyet a főnökével. Most van vagy nincs politikai pálya?! Gyengék vagytok, srácok. Sztanyiszlavszkij óta legalább tudjuk: egyeztetni kell. Egyeztessetek… Bocs. Felhívtál Eger-ügyben.

„Juronics: – TE, az egri polgármester hívott, kivel régebb óta kapcsolatom van, kért, adjam meg a mobilodat. Megadhatom?

– Persze.

– Jó. Szia.”

Ennyi. Hogy a művészeti igazgató úr mennyire hatékony, igazán nem tudhatom. Eger első embere nem hívott fel a telefonomon eddig. Valóban én kértem fel Juronicsot a Bartók-estre. Büszke vagyok rá. Most is. Prózai rendezései vacakok. A Háry katasztrofális. Markáns észrevételeimre nincs szüksége. Igaz, tapintatosan nem is próbálkoztam. Szerződtetési technikája nincs. Hiszen arról sem volt tudomása, hogy nyolc hónapig, tehát a szezon dandárjában a törvény erejénél fogva stb. rám nem számíthat. Vagy már akkor tudta, amikor telefonközpontos volt?! Megjegyzem, sikertelenül. Itt mindenki vesztes, ha kevély ácsnak gőgje hord cserepet. Rúgja seggbe az informátorait. Nézőkkel, cigizve, soha egyetlen szóval nem minősítettem előadásainkat. Sem szünetben, sem utána. Ha maradtak addig. Pofán hazudott pályatársaimról viszont tudok. Számoljon el velük. Most eléggé el nem ítélhető módon rágyújtok. És kedvem lenne elszívni a távozó nézőkkel egy dakota békepipát.

P.S. Részemmről ezt a szappanoperát lezártnak tekintem.

Székhelyi József