Új földtörvény készült a vidékfejlesztési tárcánál. Az előterjesztés komolyságát megkérdőjelezi, hogy egy elvileg egzakt jogformulákkal pontosan körülbástyázható szabályrendszert maga a fogalmazó is „kerettörvényként” értelmez, amit majd később tesznek teljessé. 

Nehéz is lesz az új paragrafusokat értelmezni, ha egy törvény üzemméretek korlátozásáról, vagyonszerzési jogosultságokról úgy beszél, hogy azok alanyai (például üzemviteli értelemben is pontosan leírt családi gazdaság), illetve az emlegetett szabályozási kategóriák még is nem léteznek. Miközben a jogszabály támogatottjainak köre egyelőre alig több homályos vágyhalmaznál – egységes szerkezetben működő tanyákról, dinamikusan bővülő családi gazdaságokról, az immár „földművesnek” elnevezett kisparasztokról álmodozik –, ellenségképe nagyon is éles kontúrokkal rajzolódik ki. Egy „érdekeltségi körben” ezerkétszáz hektárnál több művelt termőföld a jogszabály szerint nem kívánatos Magyarországon, a területek jelentős részét bérlő hazai társas vállalkozásokat továbbra is kizárják a legális földpiacról, a külföldieket meg pláne. Ez a lényeg, nem más.

A tervezethez nyilván lesz egy-két szava annak az Európai Uniónak is, amely 2014-ig megengedte a számos korlátozást működtető szabályozás érvényben tartását. Azzal a megfontolással tette ezt, hogy addig az alacsony hazai földárak valamelyest felzárkózhatnak az uniós árakhoz. Nem így történt. A beterjesztésre váró új szabályrend beismeréssel egyenlő: az állam gazdaságpolitikai eszközökkel képtelen nemzeti kincsünket úgy „menedzselni”, hogy az magas értéken működjön. Ugyanakkor a jogalkotó osztogatni és tiltani is akar egyszerre: a kicsiket előnyös szerzési feltételekkel segítené, miközben folyamatosan „olvasztaná” a nagyvállalkozások által használt birtokokat. Nem tudható, vajon az Ángyán doktor által megénekelt Fidesz-közeli oligarchák kezei között megfordult-e a tervezet, de ha igen, aligha örültek neki.

Ez az ő bajuk. Fontosabb, hogy a tervezett szigorítások a hazai földpiacot és agrártermelést a jelenleginél is átláthatatlanabbá, finanszírozhatatlanabbá teszik. A bank a fedezeteit féltve kihátrál az ágazati bizniszből, saját belső forrás nincs – csökkenni fog a termelés, munkahelyek vesznek el, és akármennyire is álmodozik a polgári kormányzat a családi gazdaságok tömeges terjedéséről, olyan nem lesz. Aki akart ilyet, már megcsinálta.

A korlátokat ki fogják játszani. Nemcsak külföldiekkel kapcsolatban lesz kulcsfogalom a „zsebszerződés”, hanem a belföldi viszonyokban is: megbízható ismerősünk nevére írjuk majd a pluszhektárt, megigényeltetjük vele aprópénzért a támogatási jogosultságot, mi meg zsebre tesszük a saját „érdekeltségi körünkben”. Aki ezt a jogszabályt összehozta, aligha ismeri a magyar föld használati és üzleti viszonyait. Vagy nagyon is jól belelát, és távolabbra tervez – addig viszont valakiknek tönkre kell menniük.