A közleményből süt az elégedettség: saját fegyverét fordították a rádió ellen, hiszen a Klub által indított bírósági eljárásban hozott ítéletre alapozva, formai hibákra hivatkozva nemcsak az egyébként is vitatott módon győztesnek hirdetett Autórádiót, hanem a három fővárosi frekvenciára bejelentkező összes céget kizárták a pályázatból. Köztük persze a Klubrádiót is. Hagyjuk most azt a feltételezést, hogy a Médiatanács mindezt csupán azért tette volna, hogy véletlenül se nyerhessen a Klubrádió.

Tekintsünk el attól is, hogy az elfogadhatatlan hangnemben fogalmazott közleményével a Médiatanács újfent világossá tette, Klubrádió-ügybenmár a látszatra sem ad. Hagyjuk, volt-e joga a tanácsnak utólagos szignó- és oldalszámvizitnek alávetnie az összes pályázatot. Azzal se foglalkozzunk, hogy a Klubrádió szerint egyébként pályázatuknak igenis minden oldala számozott, s nem hiányzik a cégszerű szignó sehonnan. A tanács tehát téved. Ehelyett inkább tételezzük fel: a Médiatanács jogszerűen, indokoltan járt el, amikor kizárta az összes pályázót.

Ha ezt elfogadjuk, akkor a Médiatanács az elmúlt hónapokban tökéletesen jogszerűtlenül járt el. Hiszen olyan pályázatokat tartottak eddig formailag megfelelőnek, amelyekről most épp maguk állítják, hogy nem azok. Ami azért nem akármilyen hibaarány: sikerült tizenegyből tizenegy esetben rossz döntést hozni. Ezek után viszont joggal merülhetnek fel kétségek a Médiatanács munkájának minőségéről, a bírálók felkészültségéről, döntéseik indokoltságáról, jogszerűségéről.

Ha már abban a kifejezetten egyszerűnek tetsző kérdésben sem tudtak bírósági ítélet nélkül jól határozni, hogy kell-e cégszerű szignó a pályázati dokumentációban lévő lapok aljára, s ha igen, akkor ott vannak-e az aláírások, elvárhatjuk-e ugyanezektől a döntnököktől, hogy a szakmai, pénzügyi terveket igazságosan, szakszerűen pontozzák? Elfogadhatunk-e fenntartás nélkül határozatokat egy olyan hatóságtól, amely még arról sem képes megfelelően dönteni, hogy szükséges-e oldalszámminden lapra?

Miként működhet az az apparátus, amelynek gondot okoz az oldalszámok ellenőrzése? Egyáltalán: melyik Médiatanácsnak higgyünk? Annak, amelyik mind a tizenegy pályázatot alakilag megfelelőnek tartotta, vagy annak, amelyik mind a tizenegyet kukába dobta? S vajon miféle hatóság az, amely ekkora hiba után még gúnyolódik az „ügyfélen”, ám arról hallgat: lesz-e vizsgálat, felelősségre vonás azért, amiért tizenegyből tizenegy pályázatnál mellényúltak? Mindez csak a jéghegy csúcsa. Ám ennyiből is látni: az alapos, felkészült, szabálytisztelő hatóságok köréből kiiratkozott a Médiatanács. Mondhatjuk: a Méditanács kizárta onnan a Médiatanácsot.