A képviselőnő írásában egyfelől általánosít, másfelől ügyel arra, hogy még véletlenül se közöljön konkrétumokat. Utóbbi még azzal a ve széllyel járna, hogy kiderül, a közfoglalkoztatási programok egyikében sincs olyan képzett nagymama, akit arra kényszerítenek, hogy pont az előtt az iskola előtt söprögessen, ahol unokája tanul. A történet ugyanis képtelenség: melyik közfoglalkoztató engedheti meg magának azt a luxust, hogy napi nyolc órában egy maximum 80 méter hosszú utcaszakaszt sepertessen? A nagymama személyének azonosítását pedig „nyilvánvalóan” azért kell megakadályozni, nehogy a gonoszt megtestesítő közfoglalkoztató bosszút álljon, és valamilyen ürüggyel elbocsássa a nagyit. Kit érdekel, hogy az anonimitás gátja annak, hogy – feltéve, de nem megengedve, hogy tényleg megtörtént mindez – a „hiba” javítható legyen?

Nem vitatom a képviselő asszony elhivatottságát, köszönet érte. Mint írja, öt megye számos települését járta be, hogy „élményeket” gyűjtsön a közfoglalkoztatásról. Kétlem, hogy a hozzá eljutott (rém)történetek kizárólag írói munkássága részét képeznék, az azonban elvárható, hogy ezeket a (rém)történeteket, ha tetszik, meséket, kellő körültekintéssel tegye „közkinccsé”. Szél Bernadett nincs egyedül, nézzünk egy másik példát. Az RTL Klub 2012. március 12-én sugárzott Híradója tényként közölte, hogy Náni András munkaszerződés nélkül dolgozik a közfoglalkoztatásban. Adás előtt riportert, szerkesztőt nem érdekelt a „hivatalos álláspont”, adás után pedig ugyan eljutott a szerkesztőséghez a nyilatkozó 2012. február 7-én aláírt munkaszerződése,mégsem kerültek a helyükre a dolgok. Értem én: nincs balhé, nincs anyag. A konkrét példák hosszasan lennének sorolhatóak. Esetünkben ugyan mi akadályozta Szél Bernadettet abban, hogy öt megye számos településének felkeresése után, de még mielőtt bármit nyilvánosságra hoz, benézzen a Belügyminisztériumba, egy-egy munkaügyi kirendeltséghez, és érdeklődjön?

A képviselőnő állítja, nem látja azt az átfogó tervezést a Belügyminisztériumtól, amely alkalmassá tenné a közfoglalkoztatást arra, hogy növelje az elsődleges munkaerő-piaci foglalkoztatást. Ugyan hogy látná, ha meg sem nézi? Képviselő asszony 2012. június 25-én, azaz három nappal vitatott írása megjelenése után a tárcához érkezett levelében kezdeményezte, hogy személyesen tájékozódjon a Belügyminisztériumban a közfoglalkoztatás új rendszeréről.

A képviselőnő a rendszer „súlyos hibáinak kezelését” várja a tárcától. Kétségtelen, a minisztérium képes „kezelni” a közfoglalkoztatásban ténylegesen felmerülő problémák jelentős részét. Ugyanakkor az is tény, hogy a Belügyminisztérium nem közfoglalkoztató, a végletekig leegyszerűsítve nem a tárca adja a védőruhát, a védőkesztyűt, a kullancs elleni védőoltást és így tovább. Amit a minisztérium tehet és tesz: a felelős gazdálkodást szem előtt tartva biztosítja a forrásokat mindezekhez. Ezeknek a forrásoknak a jogszerű felhasználását pedig mindenekelőtt a közfoglalkoztatókkal szerződést kötő munkaügyi szerveknek kell ellenőrizniük. Kétség ne férjen hozzá, megteszik, ha nem másért, azért, mert a tárca azonnal reagál minden olyan jelre, amely visszásságot sejtet, legyen az saját ellenőrzési rendszerének megállapítása vagy bármi más.

Nemcsak Szél Bernadett írásában, de másutt is „sláger” a közfoglalkoztatási bérek kifizetésének kiszámíthatatlansága. Amiben egyetértenék valamennyi megszólalóval, az az, hogy a közfoglalkoztatottak tájékozatlanok. Nem kizárólag nekik felróhatóan. A szabályozás világos, azonban a közfoglalkoztatók nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy ezeket a szabályokat ismertessék a dolgozókkal. Azokkal, akik meghatározóan – ne szemérmeskedjünk – alacsony képzettségük miatt nehezen értik meg, hogy tört héten kezdődő közfoglalkoztatás esetén később kapják kézhez munkabérüket. Azokkal, akik „elfelejtik”, hogy köztartozásuk, letiltásuk van, melyek megfizetése alól senkit nem mentesít a közfoglalkoztatásban történő részvétel.

Nem osztom képviselő asszony polgármesterekről alkotott általánosító véleményét, sőt. Azt sem tudom elfogadni, hogy a polgármesterek döntenének egy sor olyan közfoglalkoztatási kérdésben, amit Szél Bernadett a polgármesteri felelősség és hatáskör keretébe utalt, hiszen több vonatkozásban maga a rendszer zárja ki a polgármestert a döntéshozatali folyamatból. Például nem a polgármester „válogat” a munkanélküliek közül. Az állástalanokat a – polgármesterektől minden tekintetben független – munkaügyi központ közvetíti ki, kiválasztásukban, betöltött munkakörükben értelemszerűen nem játszhat szerepet a későbbi közfoglalkoztatott kapcsolata a település vezetőjével.

A közfoglalkoztatási jogviszony munkaviszony, melyre néhány kivételtől eltekintve a munka törvénykönyve előírásai irányadók. Ebből nemcsak az következik, hogy a közfoglalkoztató is felmondhatja a munkaviszonyt, hanem az is, hogy a közfoglalkoztató jogszerűtlen felmondásának következményei lehetnek. A közfoglalkoztatóknak, adott esetben a polgármestereknek alaposan meg kell gondolniuk, élnek-e a felmondás jogával, mert az később sokba kerülhet. Ráadásul – szerencsére – a közfoglalkoztatást árgus szemmel figyeli boldog-boldogtalan, így egy esetleges jogszerűtlen felmondásnak már a felmerülő gondolata is mágnesként vonzza a jogvédőket. Ennek ellenére vagy éppen ezért a közfoglalkoztató részéről történt felmondásokat még egyetlen munkaügyi vita nem követte. Mi több, Szél Bernadett ismereteivel szemben a jogszerű munkamegtagadásnak vagy a közfoglalkoztatásból történő kizárásnak nem feltétlen következménye, hogy az ismét állástalanná vált nem kap segélyt, vagy kikerül a térítés nélküli egészségügyi ellátottak köréből.

A Lehet Más a Politika országgyűlési képviselője elvárja a Belügyminisztériumtól, hogy közzétegye a támogatások megyei, kistérségi és települési eloszlására vonatkozó adatokat. Nagy nyugalommal kérdezem: mikor kérte azokat a képviselő asszony? A Belügyminisztériumnak nincs, nem is lehet szándéka, hogy ezeket az adatokat bárki elől eltitkolja. Mást sem: számos esetben a tárca hozta nyilvánosságra a közfoglalkoztatásban tapasztalt valódi problémákat, az azok megszüntetésére tett intézkedéseit.

Szél Bernadett írásának utolsó bekezdését szabadon felhasználva: sok múlik azon, hogy képviselő asszony a tárcánál tett tájékozódását követően folytatja-e egyértelműen elutasító, tagadásra épített hozzáállását, vagy belátja, nem a hangulatkeltés, hanem az érdemi párbeszéd viszi előre nem csak a közfoglalkoztatás ügyét.

A szerző miniszteri főtanácsadó (Belügyminisztérium)