Attól az üvöltő kórustól mindig is távol tartottam magam, amely Gyurcsány Ferenc távozását követelte a politikai közéletből. Nekem sosem a személlyel, hanem a véleménnyel volt vitám, és legalább annyira sajnáltam Szetey Gábornak, Gyurcsány Ferenc nyíltan meleg államtitkárának a politizálástól történő visszavonulását, mint azok, akik egyetértettek az általa képviselt kompromisszumkereső politikával. Hiszem, hogy a szexuális kisebbségek sokszínűségét csakis egyszerre több nyíltan meleg politikus egyidejű közéleti jelenléte, egymással folytatott vitája tudja akár csak kismértékben is megjeleníteni, és semmi sem áll távolabb tőlem, mint hogy azt a látszatot keltsem, képes vagyok egyedül képviselni „a melegeket”. Ez már csak azért is így van, mert húsz éve elkötelező párkapcsolatban élő, nyolc éve közszereplő meleg férfiként feltehetően kevéssé reprezentálom „a melegeket”.

Nekem egész mást jelent „az elmúlt nyolc év” egyik oldalról, és „az elmúlt huszonkét év” másik oldalról, hiszen a szocialista kormányzás hozta el a melegeknek az antidiszkriminációs törvényt, a nemi identitás, mint védett tulajdonság külön nevesítésével, és a bejegyzett élettársi kapcsolatot, a törvényes öröklés lehetőségével. Ezek nagy, fontos győzelmek voltak, amiknek az igazi jelentőségét az adta, hogy nem az Alkotmánybíróság kényszerítette ki, mint a korábbi emancipációs lépéseket, a beleegyezési korhatár leszállítását és a nem formális élettársi kapcsolat megnyitását, hanem a szocialista politikai akarat eredményeképpen valósultak meg. Összességében olyan kedvező jogfejlődés ment végbe a rendszerváltozás óta a szocialista kormányok alatt, amely nemzetközi jogvédő szervezetek megítélése szerint ma kedvezőbb jogi lehetőségeket biztosít a magyar melegeknek, mint az osztrákoknak. Ez ugyan még mindig távol áll a jogegyenlőségtől, de attól a hamisan egyoldalú, kizárólag negatív értékeléstől is, ahogy a Fidesz– KDNP és a LMP próbálja láttatni ezt az időszakot. Akkor sem vontam kétségbe, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat komoly előrelépés, amikor elleneztem a bevezetését, éppen ellenkezőleg: azt sérelmeztem, hogy ez a lépés nem nagyobb, bátrabb, határozottabb. Méltóbb. Egyenlőbb.

Azért kell most örömmel üdvözölnöm és feltétlen támogatásomról biztosítanom Gyurcsány Ferencet és a Demokratikus Koalíciót a házasság jogintézményét a szexuális kisebbségek előtt megnyitó törvényjavaslatuk elkészítése alkalmából, mert cikkeimben én is kívántam, kértem, követeltem ezt a lépést. Tudom, hogy a frakcióalapítástól is megfosztott, az ellenzéki pártok közül is kiközösített Demokratikus Koalíció törvényjavaslatának tárgysorozatba vételére nem sok esély van, ez azonban nem hogy levonna a szándék értékéből, sokkal inkább kiemeli az elhatározás bátorságát.

A 2007-es melegfesztivál kezdetén egyszer már bejelentésre került egy melegházassági törvényjavaslat az SZDSZ-nek köszönhetően, a kezdeményezés azonban ötletszerű és átgondolatlan volt az előzmény, Fodor Gábor és Kóka János néhány hónappal korábbi látványos elhatárolódása után. Sem addig, sem azóta nem tartalmazott a liberális párt választási programja melegházassági ígéretet, és amikor a koalíciós partner szocialisták gyorsan elvetették a javaslatot a bejegyzett élettársi kapcsolat kedvéért, nem is tiltakozott különösebben az SZDSZ. Húsz év alatt csak egyetlen SZDSZ-politikus, az egészségügyi miniszter Molnár Lajos volt képes arra, hogy meg is valósítsa a szexuális kisebbségek szabadságjogait érintő saját kezdeményezését, a külsődleges nemi jellegek megváltoztatására irányuló beavatkozások korábbi 100 százalékos társadalombiztosítási finanszírozását 10 százalékra csökkentve. A súlyos jogkorlátozásért, ami sérti az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikkét, és azóta is érvényben van, soha, egyetlen SZDSZ-es sem kért bocsánatot, a nyíltan meleg Ungár Klára sem, aki azóta új pártot alapított SZEMA néven.

Az LMP ennek a félénk, depressziós, meghasonlott SZDSZ-es melegpolitikának a letéteményese. 2008 nyarán az LMP szellemi bölcsőjét ringató Védegyletben botrány tört ki a melegfelvonulás támogatása körül, a polémia során egy sor köztiszteletben álló ökopolitikai gondolkodóról derült ki, hogy ocsmány előítéletek rabja. Az LMP azóta is úgy fél a melegházasság kérdésétől, mint ördög a szenteltvíztől. 2009 nyarán Schiffer András nem csak azt állította a Magyar Nemzetnek, hogy pártjának még nincs kialakult álláspontja a melegek jogegyenlőségéről, de azt is, hogy neki saját magának sincs erről véleménye. Egy jogvédőnek, aki a Habeas Corpus melegeket is védő szervezetnek egy évtizeden át volt tagja, nincs véleménye a melegek jogegyenlőségéről! Nem úgy a feloszlatott Magyar Gárda tagjainak gyülekezési szabadságáról, azért rohant jogvédeni a mikrofonok elé, majd amikor ezek a fajvédők arra használták politikai szabadságjogaikat, hogy törvényjavaslatot nyújtsanak be a melegek börtönbe vetéséről, egy hang sem jött ki a torkán.

Az MSZP volt az a párt, amelynek képviselői tartózkodásukkal megakadályozták a 2007-es melegházassági törvényjavaslat tárgysorozatba vételét. Később a Bajnai-kormány annak ellenére hagyta meg a melegek szempontjából változatlan jogi tartalommal, örökbefogadás és névviselés nélkül a bejegyzett élettársi kapcsolatot, hogy az Alkotmánybíróság döntése kifejezetten megengedte volna a házassághoz teljesen hasonló jogi tartalmú bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetését is.

A Demokratikus Koalíció most elkötelezte magát a szexuális kisebbségek jogegyenlőségének ügye mellett. Bízom benne, hogy a házasság jogintézményének megnyitását be fogja emelni a párt kidolgozás alatt álló választási programjába is. Amennyiben ez megtörténik, a szexuális kisebbségek szabadságát veszélyeztető antidemokratikus pártoktól történő erőteljes és egyértelmű elhatárolódásukkal együtt nyílt és következetes társadalmi programot tudnak kínálni a melegeknek. Július 7-én, szombat délután ismét felvonulunk a melegek jogegyenlőségéért. Remélem, hogy nem tudnak többé úgy csatlakozni hozzánk az LMP és az MSZP politikusai, országgyűlési képviselői, hogy senki sem kérdezi meg tőlük, mi az ő véleményük a melegek teljes jogegyenlőségéről.

A szerző közíró