A kormány szerinte Széll Kálmán Terv helyett Mengele-tervet hajt végre: ahogyan annak idején az auschwitzi haláltábor náci orvosa tette, most is „egy ujjmozdulattal minősítenek munkára alkalmasnak végtag nélküli embereket”.

Az MSZP elnökségi tagja nyilván átvitt értelemben használta a hasonlatot, és nem akarta azt vizionálni, hogy Magyarországon gázkamrák épülnének. Feltehetően azzal is tisztában van, hogy Auschwitzban pont a fordítottja történt, és a munkaképessé nyilvánítás az egyetlen esélyt jelentette a – legalább időleges – túlélésre.

Fölösleges azonban aprólékos tartalmi elemzésnek alávetni az eltévedt mondatokat. Akárhonnan nézzük is, a szocialisták szakpolitikusa túlzásba esett. Egyszerűbben: otromba butaságot beszélt.

Az ilyesmi önmagában nem lenne rendkívüli a magyar közéletben, csakhogy ebben az esetben különösen kényes a terep. Méltatlan az elpusztított százezrek emlékéhez, ha a holokausztot bármelyik oldalról is aktuálpolitikai játékszernek tekintik. Sokadlagos szempont, de a módszer az MSZP számára is kontraproduktív: az ilyen verbális túlkapások táplálják a vádat, hogy a baloldal cinkelt lapokkal játszik, és csak az ellenfél lejáratására húzza elő az „antiszemita kártyát”.

A szocialisták ritka örömet szereztek a Fidesz szóvivőjének, aki ezúttal úgy érezhette, végre kiadhat olyan közleményt, amely köszönő viszonyban van a valósággal. Selmeczi Gabriella nem mulasztotta el leütni a magas labdát. Visszautasította a mengelés párhuzamot, az MSZP-s politikus szavaira pedig prózai magyarázatot talált: „Nyilván hőgutát kapott.”

Itt akár kitehetnénk a pontot, abban a reményben, hogy valamelyik botrányos ügy előbb vagy utóbb képes lesz észhez téríteni a politikai elitet. Csak éppen bepottyant egy másik kinyilatkoztatás is.

Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter Nyirő József újratemetési ügye és a Horthy-emlékművek kapcsán az ATV-ben annyit bírt közölni, hogy „a kormány nem történészklub”. Ebből kifolyólag ő nem szeretné a történészek dolgát elvégezni, a választópolgároktól nem arra kapott mandátumot, hogy a magyar múlt rejtélyeit bogozgassa.

Mit is mondott Dávid Ibolya, amikor az egyik FTC–Újpest-meccsen skandált antiszemita rigmusokról kérdezték? „Nem értek a focihoz...”

Dávid Ibolyát legalább menti, hogy váratlanul dugták az orra alá a mikrofont. Korózs Lajos és Navracsics Tibor viszont „rögzített helyzetben” –sajtótájékoztatón, illetve tévéstúdióban – okfejtett.

Van, aki a focihoz nem ért, van, aki a történelemhez. Meglehet, hogy a Navracsics által lelkesen hivatkozott választópolgárok már nem is bizakodnak semmiféle szakértelemben. Beérnék kicsivel több jó ízléssel is.