Arról a parlamenti határozatról van szó, amelyet megindult bornírtságában Navracsics Tibor közigazgatási (most ráadásul még igazságügyi is) miniszter előterjesztésére – az MSZP és az LMP ellenzésével – 243 igen szavazattal, 45 ellenében, egy tartózkodással még hétfőn fogadott el a T. Ház. Az igazsághoz tartozik, hogy nemmel szavazott nyolc KDNP-s és két jobbikos képviselő is. Ők azonban vagy nem értették meg, miről van szó, vagy véletlenül rossz gombot nyomtak. A törvényhozás ugyanis azt nyilvánította ki éppen, hogy nem ért egyet a strasbourgi emberjogi bíróság vöröscsillag-perben hozott ítéletével – mármint, hogy annak egyszerű viselése a szabad véleménynyilvánítás része volna –, és kitart az önkényuralmi jelképek használatának szankcionálása mellett. A magyar államra a vöröscsillag-viselést büntető bírói ítélet miatt kirótt 6400 eurós kártérítést és perköltséget meg most (és a jövőben minden hasonló esetben) a pártok költségvetési támogatásából fizetik ki – vonják le.

Az még hagyján, hogy a vörös csillagot Fratanolo János, az alig létező Munkáspárt 2006 korábbi elnöke viselte még 2004-ben (ő nyert pert Strasbourgban a magyar állammal szemben), akinek az égvilágon semmi köze nincs azokhoz a pártokhoz, amelyek viszont most kollektív bűnösként fizethetnek, és amelyeknek viszont semmi közük a jelképhez.

Még az is rendben volna, ha az ítéletnek megfelelően a kormány a kasszához vonulna, valaki meg elárulná nekik, mi is volna a vörös csillagnak, mint jelképnek a valódi tartalma – ma. Ha nem elégednénk meg azzal a blődséggel, hogy a Nyugat soha nem élt a kommunista elnyomás alatt, így nem tudhat arról semmit, csak mi. Sok etikai aljasságot lehet ugyanis a Nyugat számlájára írni, mert reálpolitikai okok miatt szemet hunyt megannyi kommunista disznóság fölött, de éppen azért lehet és kell szemrehányást tenni, mert sokan és pontosan tudták ott is, hogy milyen is valójában a „létező szocializmus”. Ehhez képest gondolják azt most a vörös csillagról, amit a stasbourgi ítélet kifejez.

A háború utáni európai értékrend alapja a politikai szélsőségek tagadása volt és maradt. De: minden önkényuralmi jelkép annyit ér, amennyire mozgósítani tud. A vörös csillagra a magyar társadalom immúnis, a szélsőbaloldali politikai mozgalmak marginálisak. Ezzel szemben a náci jelképekre emlékeztető jelvények, egyenruhák, masírozások, parlamenti felszólalások valódi szélsőjobboldali erőket mozgósítanak, félelmet keltenek. A radikális jobboldal politikai szárnya a parlamentben ül, demagóg populizmusának hatása komoly százalékokban mérhető. A jobboldali kormányhatalom közben határozatokat gyárt, mert jobban utál mindent, ami akár csak rózsaszín, mint ami koromfekete. Mert így hasznos a számára.