Brüsszelből hazatérve Orbán Viktor tegnap alkotmányos kötelezettségének tekintette, hogy napirend előtt értékelje, mit látott az uniós csúcson. Az ország miniszterelnöke szólt, mégsem érzünk késztetést, hogy szavait kommentáljuk, mert ismét kiderült, fél szemmel nézi a valóságot, csak azt látja meg belőle, amit meg akar látni. Hiszen: Magyarország győzött, az unió behódolt a magyar gazdaságpolitikának, nem vonják meg „igazságtalanul” a kohéziós támogatást. Matolcsy Györgyöt is csak azért utálja az ellenzék, mert történelmi sikereket vitt véghez, tabukat döntve rántotta vissza a szakadék széléről az országot. És: végre nem a fősodornak számító liberális közgazdászok közül való! A miniszter mélyeket pislogva szerénykedett a bársonyszékben az ország romhalmaza fölött. A kormányfő bejelentette továbbá 300 milliárdos radikális szociális, adócsökkentési és munkahelyvédelmi „akciótervét” (mi mást?), ugyanazt, amit a frakcióvezetője a múlt héten, s ami miatt újra kell gombolni a nyári költségvetést, bosszúból megadóztatva az MNB-t is. Aminek az volna az értelme (?), hogy a – még érvényes – törvények szerint a jegybank esetleges veszteségét a kormánynak kell állnia.

Volt még kiforgatott ellenzéki kritika, „nyolcévezés”, kormánypárti gúnykacagás. Semmi új.

Azaz mégis. Zárszava végén a félszemű frakció, mintegy hagyományteremtésként, „éljen!” felkiáltással mondott köszönetet szeretett párt- és kormányfőjének.

Hogy miért, mi nem tudjuk.

(1956 tavaszán a hatalmát féltő sztálinista Rákosi Mátyás hazatért a XX. szovjet pártkongresszusról, s azzal próbálkozott: nincs teendő, a magyar párt előbbre jár Sztálin trónfosztásában a szovjet elvtársaknál.)