S mikor volna legalkalmasabb az idő a kivitelezésre, mint a nyári reptéri csúcs idején! Nem is éreznénk jól magunkat kupleráj nélkül. De nem ez a legnagyobb baj. A sorompóépítés időzítése jelzés: a reptér a Malév-csőd és a magyar piac mélyrepülése okán azoktól szed be még egy kis pénzt, akik már eleve tetemes reptéri adót és illetéket fizettek a repülőjegy vásárlásakor.

Csodálkozni fölösleges: úgy engedték csődbe a reptér legnagyobb légitársaságát, a Malévot, hogy nem lett utóda. Teszetosza módon azóta is késlekednek hasznosítani a kétoldalú repülési jogokat, sok milliárdot kivéve a reptér zsebéből, közben a nemzeti kétharmad „karakán” döntéssel az eddigi háromszorosára növelte a reptér telekadóját.

Megadóztatják az egyébként állami tulajdonú földeket, amelyeken a reptérhez „szükségtelen” létesítmények foglalnak helyet: gurulóutak és futópályák. Ez nem egyszerűen ostoba, de egyenesen kártékony lépés. Az állam anno 464 milliárd forintért 75 évre adta üzemeltetésbe a repteret. Kiváló üzenet a befektetőknek! Nem csoda, ha az üzemeltető az Alkotmánybírósághoz fordult.

Riz Levente, a zseniális ötletgazda és XVII. kerületi polgármester már bizton számolja a milliárdokat. Pedig máshogyan is profitálhatna a reptér és a kerület partneri viszonyából: közös fejlesztőmunkával, melynek eredményeképp munkahelyeket, vállalkozásokat és gazdasági aktivitást generálhatna a kerületében. Riz Levente teljesítménye ehhez képest annyiban áll, hogy tavaly az államadósság elleni szent háború jegyében több mint kétszeresére növelte kerülete eladósodottságát.

Van faék-egyszerűségű magyarázat: a reptérnek is kell adót fizetnie, s az önkormányzat is a közérdeket szolgálja. Csakhogy itt most a közérdeket úgy értelmezik, hogy nem megelégedve a reptér eddigi adómilliárdjaival, újabb sarcot vetünk ki, állásokat megszüntetve, elköszönve a további adóbevételeket generáló beruházásoktól. Vagy a turizmus bedöntése is közérdek? A Malév-csőd tüneteit eddig enyhítő fapadosok egyik hétről a másikra veszik majd a kalapjukat, ha az új adót a reptér beépíti a díjakba.

Láttunk már erre példát nagyobb országokban is. Azt tudjuk, hogy a romkocsmákat nem szereti a NER, de Riz Levente téved, ha azt gondolja, az általa megsuhogtatott ostor nem rajta fog csattanni, s az ő kerületében nem lesznek állás nélkül maradt emberek, akik adófizetés helyett segélyért állnak sorba a hivatalánál.

Két éve az államnak 25 százalékos tulajdonrésze volt a reptér-üzemel tető cégben. A fideszes kormány eladta az üzletrészt a többségi tulajdonosnak, majd kihúzta alóla a Malévet, s partnerség helyett mintha arra törekedne, hogy a befektető végleg unja meg ezt az amatőr bohózatot. Az események ilyen sorozata persze nyilván csak a véletlen műve. De ha a befektető a szerződéseinek megfelelően benyújtja a több mint másfél milliárd eurós számlát, a sorompó végleg leereszkedik... A fejlődés előtt.