Örömmel olvastam Simonovits András szakszerű és higgadt eszmefuttatását a Népszabadság június 25-i számában. A szakszerű anyag mellé szeretnék néhány érzelmi alapú észrevételt fűzni.

Elszomorító, hogy napjainkban a nyugdíjjogosult közszolgák kirúgatásával kívánja egy miniszter olcsóvá tenni a közszolgálat létszámának fűnyíróelvű csökkentését, a közszolgálati átlagjövedelmek leszorítását, hogy ezzel megtakarítson néhány fillért az egyebütt bőven pazarló költségvetésnek. Hősies, hogy a miniszter a jog fegyverével maga végzi el e piszkos munkát a munkahelyi vezetők helyett. Nem csodálom, hogy a laikusok összekeverik a lehetőséget és a jogosultságot, azaz a kirúgást és a nyugdíjjogosultságot.

A cikkben említett kényszernyugdíjazás valójában nem más, mint a kirúgás azon formája, amikor nem segélyből, hanem nyugdíjból élő lesz a kirúgottból, a kirúgó pedig mentesül a munkaviszony megszüntetésének költségeitől. A kormány túlterjeszkedik ésszerű lehetőségein, amikor a polgárok dolgaiba úgy szól bele, hogy az érdekképviseletekkel, a civil társadalommal, az állami szolgáltatókkal, a vállalkozókkal, de még társaival a kormányban sem egyeztet az intézkedő teljhatalmú miniszter. Érdemi hatástanulmány nélkül hoz jogtipró, az ország érdekeivel is ellentétes döntéseket.

Ez utóbbival kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „sürgeti … a tagállamokat, hogy erőfeszítéseiket a munkával töltött idő meghosszabbítására irányuló, aktív intézkedések ösztönzésére koncentrálják. Ez az európai nyugdíjrendszerek fenntarthatósága garantálásának kulcsa.” Ez a helyzet a közellátásban dolgozó nyugdíjjogosult és tapasztalt szakemberek esetében is. A nyugdíjjogosultság ugyanis nem azonos a teljesítményromlással, és nem is járnak feltétlenül együtt, ez teszi lehetővé, hogy a nyugdíjra jogosító korhatárt fokozatosan emeljék.

A nyugdíjjogosultság általában nem érintheti a munkához való jogot. Miért is érintené? A munkához való jog az Emberi Jogok Egyetemleges Nyilatkozatának 23. cikke, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 15. cikke alapján és az ebből levezetett nemzetközi és hazai szabályok folyományaként mindenkit mindentől, így korától függetlenül is megillet. A hamarosan hatályos munka törvénykönyvének célját is „a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint” fogalmazták meg és fogadták el.

Ellensúlyként a munkáltatót megilleti az a jog, hogy egy állásra valakit alkalmasnak vagy alkalmatlannak tartson, és e vélekedése alapján az illetőt alkalmazza, vagy alkalmazását megszüntesse – de csak az életkorától, valamint az esélyegyenlőség írott és íratlan szabályaiban tiltott további megkülönböztetéstől függetlenül. Állami intézmények esetén a vezető iránti elvárások közé tartozik az is, hogy a közszolgákat alkalmasságuk alapján, a működés érdekében jól válogassa meg, szükség esetén igen, rúgja ki.

Akkor is, ha 35 éves, és akkor is, ha 75, legyen bár ejtőernyős vagy portás. A munkavégzésre irányuló közszolgálati és más jogviszony megszüntetésének is szabályai vannak, ideértve hogy öregségi nyugdíjra jogosult embert más anyagi és jogkövetkezményekkel lehet eltávolítani, mint a fiatalabbakat. A kirúgás költségében mutatkozó különbség azonban nem ok arra, hogy a jog pallosával űzzék ki a közszolgákat a munka világából.

Különlegesek viszont azok a munkakörök, melyeknél nincs –vagy nincs intézkedési helyzetben a – felmentési jogkörrel felruházott főnök, aki meg tudná ítélni a beosztott teljesítményét, és ennek alapján vállalhatná a továbbfoglalkoztatás vagy felmentés felelősségét. Ilyen ritka kivételnek tekinthető egy felhők közt repülő gép hirtelen megbolonduló kapitányának esete. Egyébként rá lehet bízni ezt a döntést a munkahelyi vezetőkre. És csak remélni lehet, hogy nem akarják összemosni a független és hirtelen nyugdíjjogosulttá vált bírák elzavarását a közszolgák korhoz kötött szélnek eresztésével.

A munkavállalókkal – ideértve a közszolgákat is – kapcsolatban is be kell tartani az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi 125-ik törvényt, mely az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát is tartalmazza. A 21. § külön kiemeli a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a foglalkoztatási vagy egyéb jogviszony megszüntetése esetén. E szabályok érvényesülésére ügyel az Egyenlő Bánásmód Hatóság, mely minden bizonnyal hivatalból fel fogja emelni a szavát az életkoralapú kirúgások ellen. Hacsak e kósza ötletet felreppentője vissza nem parancsolja odújába.

Ha így lesz, akkor az emberi erőforrásokért felelős államtitkárokat sem fenyegeti tovább a drasztikus, értelmetlen, diszkriminatív, emberierőforrás-veszteségből fakadó működésképtelenség.

A szerző orvos